Az első félidőben még csak a nem elég nagy előny miatt bosszankodhattunk, a harmadik negyed közepén viszont már a meccs is veszni látszott... Hatalmas hajrá kellett a sikerhez.

Albacomp - Soproni sÖrdögök 96-88 (27-22, 21-22, 18-27, 30-17)

Albacomp: Marciulionis 22/6, Horváth Á. 16/9, Kámán 12/3, Banks 13, Bencze 16. Csere: Góbi 12, Pojbics 5/3, Forbes. Edző: Fodor Péter.
Sopron: Strnad 25/21, Carberry 20/6, Körtélyesi 5/3, Bowman 10 Krstanovics 23. Csere: Boldizsár 3/3, Palotai, Vesztergom 2, Henrik. Edző: Sterbenz László.

A mérkőzés előtt, a csarnok bejáratánál az érkező szurkolók mécsesekkel emlékeztek Tóth Attilára. 

Mindenki tudja, hogy nincs könnyű meccs ebben a bajnokságban, pláne olyan csapat ellen, mely külföldiekre épít. Hát, még ha nem ismerjük teljesen ezeket a légiósokat...! A Sopronban speciel Strnadról lehettek emlékeink Kaposvárról, Bowmant pedig az előző szezonban is láthattuk, ám ők is más arcukat mutatták ezúttal, nem a korábban ismertet. Az amerikai nem villogott, még aligha érte utol magát nyári pihenőjét követően - a szlovén irányító viszont fergeteges dobóformában játszott, ilyen találati arányt nem mutatott fel eddigi magyarországi karrierje során...

Igaz, ehhez a rajta be (nem) mutatott védekezés is kellett, már az első két negyedben is, amikor ugyan jól támadott az Alba, de a gyors játék erőltetésében becsúsztak hibák, míg hátul többször is engedékenyek voltak Benczéék. Horváth Ákos jó formája kitart, ezt láttuk hamar, és Banks is serénykedett, elhúzni mégsem sikerült, mert amikor nyolcpontosra hízott az előny, triplákkal közelebb zárkózott a Sopron. Távoli dobásaik amúgy is veszélyesebbek voltak a fehérvári kísérleteknél, de mi volt ez ahhoz képest, ami szünet után jött...

A harmadik negyedet álmosan, figyelmetlenül kezdő hazaiaknak elég brutális ébresztőt fújt a sÖrdögök: a minden helyzetből hajszálpontosan tüzelő Strnad vezérletével 25-8-at repesztett a Sterbenz-csapat, miközben a totális értetlenség jeleit mutatták a fehérváriak. Ekkor minden fontos helyzeteben lemaradtunk a labdáról, és 56-69-nél félő volt, elmegy a hajó. Banks és Marciulionis is a kispadon találta magát, a pályán pedig egy vegytiszta magyar ötös kezdte el ledolgozni a hátrányt. Horváth Ákos hármasa volt a jel, védekezésben olyan agresszivitásra váltott a társaság, amelyet látva elég nehéz magyarázatot találni a megelőző periódusra... A soproniak alig jutottak helyzethez, megremegtek a kezek odaát, miközben Bencze ezúttal igazi kapitányként küzdött, Góbi méltó társa volt, Pojbics pedig (aki Strnadra tapadva befagyasztotta a triplagyárat) egy demoralizáló, dudaszóra dobott palánkos hármassal emelte a csarnokban szurkolók adrenalinszintjét a negyed végén.

Utólag már törvényszerűnek tűnik, hogy innen (noha hátrányból indult neki az utolsó tíz percnek) megnyerte a meccset az Albacomp, mert végleg felébredt. Hamar eltüntette a különbséget a záró szakasz elején, s bármilyen hihetetlennek tűnt is ez mondjuk a 25. perc tájékán, az utolsó egy-két minutumra már nem maradt esélye a Sopronnak. Marciulionis visszatérve óriási iramot diktált, de ha kellett, végre türelmesen lassította is a játékot, faultokat harcolt ki, pontokat szerzett, így főszereplővé vált. A végére már tíz fölé is nőtt az előny, a harmadik negyedben remeklő Sopront bedarálta a későn, de még időben ébredő Alba.

Fodor Péter: "Az első félidőben magunknak köszönhettük, hogy nem volt nagyobb az előnyünk, főleg a puha védekezésre gondolok. Szünet után rémisztően kezdtünk, de nagy hátrányban végre felpörögtünk, agresszívan védekeztünk és úgy érzem, megérdemelten fordítottunk. Olyan keményen dolgoztunk a sikerért, mint az, akire ma is együtt emlékeztünk."