Mindkét félidőt jobban kezdte a Falco, szerencsére ez nem zavarta meg annyira az Albát, hogy ne tudjon mindkétszer fordítani. A hajrában sikerült megtartani egy kicsit az előnyből, ezzel hosszú idő után ismét nyerni Szombathelyen. Természetesen Tóth Attila emlékének ajánlja sikerét a csapat.
FALCO KC–SZOMBATHELY - ALBACOMP 80–82 (26–22, 13–21, 21–19, 20–20)
Falco: Kálmán19/3, Frazier 23, Pankár 5/3, Borszéki 15/9, Fisher 6. Cs: Szabó Zs. 8/6, Olsovsky 2, Feigl 2, Krasznai. Edző: Váradi Attila.
Albacomp: Marciulionis 13/6, Horváth Á. 15/3, Kámán 7/6, Banks 27/3, Bencze Z. 10. Cs: Pojbics 4, Góbi, Forbes 6/6. Edző: Fodor Péter.
Érthető érzelmi túlfűtöttséggel, Tóth Attila halálát még nem teljesen feldolgozva lépett pályára a csapat az új szombathelyi sportcsarnokban. A helyszínnek volt jelentősége - emlékezetes, hogy tavasszal, mindkét gárda számára kulcsfontosságú meccsen inkább régi kis termében fogadta a Falco az Albát. Bevált a számítás, hiszen az ott nem ritka kiváló dobóteljesítménnyel nyertek Kálmánék.
Most a sokkal tágasabb, s számukra is még új csarnokban éppen a Falco jelképének számító exválogatott irányító teljesítménye mutatta, ez nem ugyanaz a terep, s nem ugyanaz a meccs. Kálmán az első húsz percben összesen öt pontig jutott, ami persze a rajta bemutatott védekezést is dícséri. Igaz, ezzel együtt jobb volt eleinte a Falco, Borszéki és Szabó triplái jelentették a nem várt extrát játékukban. Nálunk Banks betegen ugyan, ám így is hatékonyan játszott, de jól jött a fordításhoz, hogy Horváth Ákos is átmentette első fordulóban látott remek formáját erre a találkozóra is.
Az új fiú, Forbes megilletődöttség nélkül illeszkedett a gépezetbe, fontos triplákat dobott, s labdaszerzései, indításai is hasznos csapattaggá tették. Két edzéssel a háta mögött több talán nem is volt remélhető tőle, az annál inkább, hogy a későbbiekben hasonló hatékonysággal dolgozik majd, persze vélhetően több lehetőséget is kapva. A nagyszünetig összeszedett négypontos előnyben mindenesetre már ő is benne volt.
A harmadik negyedet, rossz szokásunkhoz híven, az ellenfélnek adtuk, fordított is a Falco, melyben a center duó nem villogott, Kálmán és Frazier viszont nagyot javult. Marciulionis személyében szerencsére az Albának is volt klasszis irányítója a pályán, Banks és Bencze pedig a palánk alatt jóval sikeresebbnek bizonyult szombathelyi kollégáinál. Nem engedte el egymást a két fél, talán az új csarnoknak tudható be, hogy a szokásos dobópárbaj bőven száz pont alatti eredményt hozott mindkét oldalon - a két csapat a Sugár úti teremben szinte hagyományosan "százas" meccseket vívott egymással.
Most a Falco csak nyolcvanig jutott, bár ha az utolsó támadásnál Borszéki triplája bemegy, a nyocvanhárom is elég lett volna a győzelméhez... Így a helyenként jól védekező, döcögve, de elszántan játszó Albacomp megőrzött két pontot előnyéből, s a fiúk megindultan, de hiányérzet nélkül ajánlhatták teljesítményüket Atykó emlékének. Ő is győzelmet érdemelt.
Fodor Péter: "Szoros meccs volt, de nem érdemtelenül győztünk. A végén fegyelmezettek voltunk, küzdöttünk, így sikerült megtartanunk minimális előnyünket. Tóth Attila emlékének ajánljuk a sikert."
