
Az előző szezon szenzációja nem ismétlődött meg, könnyed papírforma-győzelemmel kezdtük a bajnokságot. A Dombóvár becsülettel küzdött, de csaknem egész meccsen futott az eredmény után, jobbára tisztes távolságból.
Albacomp - Dombóvári KC 95-81 (23-18, 26-17, 23-20, 23-26)
Albacomp: Marciulionis 16/6, Horváth Á. 28, Kámán 8, Banks 21/3, Bencze 11/3. Csere: Pojbics 2, Góbi 9, Hanga.
Dombóvár: Thomas 10/9, Kukielka 22/3, Majoros 5/3, Metelski 10, Wiley 21/3. Csere: Deák 8/6, Hartvich 4/3, Balogh 1.
Jó védekezéssel és gyors támadásokkal hozta zavarba az Alba kezdetben a Dombóvárt, később viszont a gyorsaság olykor kapkodásba fordult. Szívesen dobott volna hárompontos kosarat mindenki a csapatból, de nem igen sikerült, így aztán kifizetődőbb lett volna többször úgy végigjátszani a támadásokat, ahogy időnként Marciulionis egy-egy passzával, Banks jóütemű belépéseivel megtörtént. Horváth Ákos is remekül kamatoztatta gyorsaságát, ráadásul szép tempói kivétel nélkül pontosak is voltak. A második negyedben a vendégek kezdetben igen eredményes lengyel játékosa, Kukielka visszaesett, közben nálunk Góbi is hasznosan kapcsolódott be a játékba, sikerült labdákat szerezni és egyre biztosabb vezetést állandósítani.
Szünet után folytatódott a jó periódus, bár a triplákat továbbra is gyengén dobtuk - a kivételt Bencze Zoli kísérlete jelentette, mit mondjunk, elég abszurd forgatókönyv... A "történelmi" hármas nyomában húszpontosnál nagyobbra hízott a különbség, de elég volt pár felesleges fault, védelmi kihagyás, és a záró negyed elején megint belátható távolságba került a Dombóvár. Ekkor azonban három remek labdaszerzés, s a belőlük elért könnyű kosarak végleg eldöntötték a meccset.
Voltak jó periódusok a játékban, miként persze hibák is, a kötelező győzelem megszületett. Lehet, hogy a sokak által vártnál kisebb arányban, de a tavalyi szezonkezdettel ellentétben idén legalább nem szolgáltatunk témát az első forduló után.
Fodor Péter: "Az elején túlzottan siettettük a befejezéseket. A középső két negyeddel elégedett lehetek, persze látszott az is, van még munkánk bőven."