Három arany és négy bronzérem után első ezüstjét szerezte az Albacomp a magyar bajnokságban, a bajnoki cím dicsősége, akárcsak tavaly, a Paksnak jutott. A döntő utolsó mérkőzése sokáig teljesen nyílt volt, ezúttal is a hajrá percei döntöttek, és ezúttal is az ASE javára.

Atomerőmű SE - Albacomp 92-78 (23-18, 16-27, 25-15, 28-18)

Paks: Mészáros 16/6, Monroe 22/9, Grizzard 16/3, Djogo 1, Czigler 9. Csere: Pavlik 15/9, Horváth Z. 13, Kiss Zs.
Albacomp: Nisavics 5/3, Spivey, Horváth Á. 18/12, Flowers 25, Bencze 6. Csere: Kámán 8/6, Góbi 16/3, Brolih.

Harcedzett csapat a Paks, tele rutinos játékosokkal, de azért telt ház előtt, bajnokavatásra váró szurkolóktól körülvéve a profik keze is megremeghet - legalábbis erre utalt, hogy eleinte nem nagyon esett be hazai dobás. Sajna fehérvári sem, de hát a hibás kísérletek már szinte nyomasztó hagyományként üldözik a csapatot Pakson. Aztán lassan beindultak a pontszerzők, Mészáros, majd Czigler ügyeskedett, nálunk pedig elkapta a fonalat Horváth Ákos. Négy triplája nemcsak versenyben tartotta az Albát, még a fordításhoz is elég volt az elvesztett első negyed után. Ehhez persze kellettek a hangyaszorgalmú Flowers, és a csereként újfent nagyot alakító Góbi kibrusztolt pontjai is.

Miközben az ellenfelek által leginkább félt fehérváriak - Spivey és Bencze - nem villogtak, egységes, harcos csapatként küzdött a Fodor-gárda, s ennek köszönhetően előnnyel fordulhatott a tét miatt láthatóan görcsös, sokat hibázó Pakssal szemben a második félidőre. Az persze valószínű volt, hogy ebben a közegben egy apró villanás is elég, s ha valamelyik hazai kulcsember elkapja a fonalat, nehéz lesz megállítani az ASÉ-t. A harmadik negyedben többen is elkapták, a padról érkező Pavlik és Horváth is sokat tett a közösbe, így aztán nagyon közel került a végső diadalhoz a címvédő. Mikor a záró játékrész felénél tízzel is vezetett, már ünnepelt a csarnok - de innen, Kámán és Flowers kosaraival még felállt, egy pontra felzárkózott az Alba.

A legvégén azonban nagyon visszaütött, hogy míg hazai részről mindneki, akitől várták, tudott valami pluszt adni, addig nálunk néhány jó teljesítményen kívül egyebet nem jegyezhettünk fel. Spivey alighanem magyarországi karrierje lenagyobb betlijével, pont nélkül zárt - ez egy bajnoki döntőben egyszerűen nem kompenzálható a társak részéről. A szárnyakat kapó Paks gálává változtatta a meccs és a döntő végét, nekünk az ezüstérmek átvétele maradt.

Sokan elfogadták volna ezt mondjuk az ötödik forduló után, de a finálé előtt ennél többen reménykedtünk. Legalább egy meccsel... A bajnoki második hely mindazonáltal nem kudarc, jár érte a gratuláció azoknak, akik sokat tettek érte. S legalább van hova előrelépni.

Fodor Péter: "A második negyedben találtuk meg azt a szerkezetet, amellyel versenyre tudtunk kelni a paksiakkal. A legvégén egy pontra felzárkóztunk, de négy tiszta helyzetet elrontottunk. Spivey pontjai nélkül nem lehet meccset nyerni."