Az első félidő remek dobószázaléka és jó védekezése komoly előnyt eredményezett, melyet ugyan leadtunk, de egyszer sikerült visszakapaszkodni. Az utolsó negyedben azonban nem bírtunk Monroe-val.

Albacomp - Atomerőmű SE 96-98 (25-17, 22-22, 26-27, 23-32)

Albacomp: Nisavics 9, Spivey 18/6, Horváth Á. 22/9, Flowers 16, Bencze 15. Csere: Brolih 2, Kámán 11/9, Góbi 3.
Paks: Mészáros 2, Monroe 41/12, Grizzard 14/3, Djogo, Czigler 8. Csere: Horváth Z. 10, Kiss Zs. 3/3, Pavlik 20/12, Panta.

A dobószázalék kulcskérdés lehet - tudtuk ezt a meccs előtt, éppen ezét nem volt megnyugtató, hogy akárcsak Pakson, ezúttal is kimaradtak az első kísérletek, ráadásul a Paks leindított belőlük és vezetett. Aztán egyszerre elkapta a fonalat a csapat, Horváth Ákos és Spivey is kintről volt eredményes, Nisavics, majd Flowers is jól célzott, s mivel közben hátul jó védkezéssel kényszerítettük hibára a vendégeket, kezdett nagyobb különbség kialakulni. Zsoldos András már javában variálta csapatát, amikor Fodor Péter még mindig megbízott kezdő ötösében, mely valóban jól teljesített.

Hiába próbálkoztak kintről, vagy Czigler révén a palánk alatt a paksiak, a meccs első felében nem sok babér termett nekik, sokkal jobban dobott, és a lepattanókat is hatékonyabban szedte az Alba. Tizenhét pontos vezetésnél nem lehetett fordulatot érezni a meccsben, hacsak azért nem, mert tudva levő, hogy rutinos, sok csatát megért játékosok nem adják fel könnyen. Nem is adta az ASE... Egy Czigler által kiprovokált, Spivey által elkövetett sportszerűtlen hibából öt pontot szereztek, majd gyorsan még ötöt, s ezzel a 10-0-ás rohammal visszajöttek a meccsbe. Ráadásul Monroe révén a félidő utolsó kosarát is ők szerezték, ami figyelmeztető jel volt, mert az amerikai úgy száguldott át a pályán, ahogy akart. Sajnos, nem tanultunk belőle...

A nyolcpontos előny így is megnyugtatónak tűnt, főleg, hogy a máskor kritikus harmadik negyed elején is odafigyelt a csapat, és tíz-tizenkét pontos vezetését őrizgette, miután rendre felelni tudott a paksi kosarakra. Az azért látszott, hogy ha lemeradunk Pavlikról vagy Monroe-ról, nem kegyelmeznek, és sajnos lemaradtunk olykor. A hazai ponttermésben kínos szünet állt be, pár eladott labda is segítette a Paksot, melyben ekkor már nagyon élt a mokány amerikai, de azért Monroe-showra nem számítottunk. A negyed végén Kámán hihetetlen triplájával sikerült a korábbi előnyt csaknem visszaállítani, vagyis felszálló ágban kezdtük az utolsó periódust.

Ez azonban kínos kudarcot hozott. Az addigi, végeredményben nem rossz védekezés semmivé foszlott, amint az ihletetten játszó Monroe megindult... Ha kellett, bevitte egyedül, ha kellett, kintről vágta be vagy faultot harcolt ki, de még az is megesett, hogy passznak szánt labdája beesett a gyűrűbe... Ritkán látható egyszemélyes kosárlabda volt, időnként egy Pavlik-kosárral megtámogatva. Közben ugyan néha Spivey vagy Bencze is jelentkezett, de ekkor már mi futottunk az eredmény után. Az esély megvolt, hiszen huszonnyolc másodperccel a vége előtt, Grizzard két kihagyott büntetőjét követően az egyenlítésért vagy - hármas esetén - a győzelemért támadhattunk - de labdát veszettünk, és Monroe méltó módon fejezte be a meccset. Flowers kosara már nem számított.

Kétszer is úgy tűnt, megvan a meccs: az első tizenöt perc remek játéka, valamint a harmadik negyed végén mutatott talpraállás után, s ha az addigi védekezést sikerül tartani (a három negyedben kapott 66 pont nem sok), alighanem meg is lett volna. De a döntő pillanatokban a győzelemhez elengedhetetlen extrát nem az Alba oldalán mutatta fel valaki. Pedig most már muszáj lenne.

Fodor Péter: "Az elején pontosan dobtunk, jól védekeztünk, ennek köszönhettük nagy előnyünket. Aztán egy ítéletsorozat után kizökkentünk. A második félidőben pontatlanná váltunk, de még így is volt esélyünk, sajnos nem tudtunk élni vele."