Harmincnyolc százalékos "dobáspontossággal" nem lehet meccset nyerni. Edzőmeccset sem, hát még bajnoki döntőt. Hiába voltak tiszta hlyzetek, hamar kiderült, hogy ezúttal nem látunk hatékony Albát - a Paks fokozatosan elhúzva, különösebb extrák nélkül is simán nyert.

Atomerőmű SE - Albacomp 83-68 (23-13, 17-16, 22-16, 21-23)

Paks: Mészáros, Monroe 15, Grizzard 9/3, Djogo 8/6, Czigler 9. Csere: Horváth Z. 15/3, Pavlik 15/9, Kiss Zs. 8/6, Panta 4, Lőrincz.
Albacomp: Nisavics 2, Spivey 12/6, Horváth Á. 9/3, Flowers 3, Bencze 13. Csere: Brolih 6/6, Kámán 10, Góbi, Bódi 4, Wittmann 9/3.

Amikor Horváth Ákos kétszer egymás után tiszta dobóhelyzetbe került a triplavonal mögött, s labdája mindkét esetben kipattant, már sejtettük: nem ez lesz a legjobb napja a csapatnak. Pedig a meccs elején a hazaiak sem villogtak, elrontott támadások, idegeskedés jelezte mindkét oldalon a tét nagyságát. Ilyenkor nem mellékes, hol sorakozik fel nagyobb döntős rutin, s ebben a címvédő bizony jobban áll. Czigler aktivitásának, Djogo tripláinak köszönhetően meg is nyugodott, miközben az Albacomp továbbra is csak a helyzetek kidolgozásáig jutott el (a türelmes támadójáték Fodor Péter által megfogalmazott kívánalmainak tehát eleget tett) - de a befejezések siralmasak voltak. Az első negyed "hatékonysága" a harminc százalékot sem érte el.

Ennek megfelelően hízott a hazai előny, hiába volt szinte észrevehetetlen Monroe és Grizzard. Pavlik beállt, futtából szórt egy hármast, szóval hozta a szokásost, nálunk viszont sátoros ünnepet ülhetett volna a csapat, mikor végre Brolih betalált kintről... Ezúttal a centerek sem kompenzálták a mezőnyemberek gyengélkedését, Flowers ugyan szedte a lepattanókat, de sem ő, sem Bencze nem volt igazán veszélyes az ellenfél palánkja alatt. Ezzel együtt sem tűnt reménytelennek a helyzet, mert túlzással sem lehetett állítani, hogy minden idők legjobb Paksát láttuk a pályán, Kámán viszont (noha kintről ő is eredménytelen volt), pontosan fejezett be pár támadást Nagyszünetig csak egy pontot tett hozzá az első tíz percben szerzett előnyéhez a csaknem kétszer pontosabban célzó házigazda.

Spivey triplájával kezdődött a második félidő, amire ugyan öt ponttal válaszoltak a paksiak, ezután azonban megint a mi periódusunk következett. Sikerült tíz pont alá csökkenteni a különbséget, mint kiderült, utoljára villant fel a lehetőség a meccs szorosabbá tételére. Horváth Zoltán kosaraival jött ki a gödörből az ASE, s a továbbiakban nem maradtak nyitott kérdések. (Legfeljebb a játékvezetők számára, akik meglepő tanácstalanságról tettek tanúbizonyságot néhány szituációban.) Pár rendkívül könnyen eladott labdából, elsietett támadásból megadtuk a lehetőséget a Paksnak a lerohanásokra, a hazaiak pedig el is varrták a szálakat. Húsz pont fölé nőtt a differencia, jöttek a cserék, Wittmann Krisztián pontjaival zárult a meccs, s lett még viszonylag elviselető a vereség mértéke.
Ámbár egy döntőben teljesen mindegy, mennyivel kapunk ki, a lényeg, hogy vezet az ellenfél a párharcban.

Fodor Péter: "Ilyen rossz dobószázalékkal nem lehet nyerni, hiába játszottunk türelmesen, helyzetig. Félidőben még nem volt behozhatatlan a hátrányunk, de a folytatásban sem javult a hatékonyságunk, a harmadik negyedben eldőlt a meccs."