A mai Albacomp egyetlen játékosa, aki részese volt az aranykornak. Régi szép emlékeket idéztünk fel vele - de a jelen a legfontosabb.

"Régen volt az a döntő, nyolc éve, már csak emlék - persze szép emlék. Az érzés még megvan, mégis újszerű lesz döntőben pályára lépni. Az alapvető különbség az akkori és mai Albacomp között, hogy '98-ban nagyobb egyéniségek játszottak a csapatban, igazi nagy nevek - és általában ez a két, három ember döntötte el a meccseket. Most viszont azonos tudású, egységes az állományunk, amelyben bárki előléphet főszereplővé. Ez az igazi erőnk, nem lehet tudni, ki fogja megnyerni az adott találkozót.
Mindenki felszabadult és boldog, hogy bent vagyunk a döntőben. De ez nem megelégedettség, sokat beszéltünk róla, hogy most már nem szabad beérni ennyivel. El tudunk csípni egy meccset Pakson, ez a fiúk véleménye, az enyém is. Akár már az első alkalommal, szerdán. Minél tovább halasztjuk, annál nehezebb lesz, az esetleges ötödiken a legnehezebb. Bár most szép emlékeink lehetnek egy párharc ötödik meccséről, mert a Pécs ellen megmutattuk, milyen eredményesen, jól tudunk játszani.
Esélylatolgatásba szerintem felesleges belemenni, pillanatnyi formák, apróságok fognak dönteni. Egy döntőben jó játékkal is ki lehet kapni, de lehet rosszal nyerni. A tudásunk megvan - akarni kell."