A Pécs elleni utolsó meccs egyik hőse élete első bajnoki döntőjére készül. Felszabadultan, elszántan.

"Szuper, nagy érzés, hogy bejutottunk a döntőbe. Nagyon szerettük volna, ha sikerül. Év elején nem is titkolt célként tűztük magunk elé, aztán sok viszontagság ért minket, de a fejében mindenkinek továbbra is ott volt, hogy nem lehet más a cél. Nekem új dolog, élvezem...
Az alapszakaszban és a kupadöntőben Pakson szoros meccseket játszottunk az ASÉ-vel, kicsit nagyobb szerencsével nyerhettünk volna. Más csapatok példája, a Kecskemété, Körmendé bizonyítja, hogy nem lehetetlen győzni Pakson, itthon pedig már mi is megvertük őket, vagyis van tapasztalatunk, mit kell tenni ehhez. Ők a címvédők, náluk a pályaelőny, éppen ezért azt mondom, nem rajtunk van a teher. Eddig csak szoros meccseket játszottunk, nehezen tudnám elképzelni, hogy most nem így lesz. A két játékosállomány között nincs nagy különbség, szerintem inkább a pályaelőnynek köszönhetik, hogy esélyesebbnek számítanak. Csapatmunkával törhetjük meg őket, és ki kell használni azokat az aktuális, minden mérkőzésen adódó gyengeségeket, amiket előre nem lehet megjósolni.
Tudom, mert beszéltem kecskeméti srácokkal, hogy ők is figyelemmel kísérik a döntőt, lehet, hogy a hazai meccseinkre el is jönnek majd páran. De lesznek más szurkolóim is, a család már szezon közben isn többször képviseltette magát Fehérváron - remélem, senkinek nem okozok majd csalódást."