Döntőt ért a döntő fölény: hazai pályán harmadszor is simán vertük a Pécset, s az újabb látványos győzelem a párharc végét jelenti. 2000 óta többször is jó erőkből álló Albacomp botlott meg a küszöbön (vagy el sem jutott odáig), így egy kalapemelést minimum megérdemelnek a fiúk, akik ezúttal a téthez méltó akarattal, fegyelemmel és játékkal zúzták szét a vendégek reményeit. 

Albacomp - PVSK-Pécs Expo 93-68 (28-13, 20-19, 24-16, 21-20)

Albacomp: Nisavics 4, Spivey 6, Horváth Á. 25/12, Flowers 13, Bencze 10. Csere: Kámán 14/9, Brolih 2, Góbi 10, Bódi 4, Wittmann 5/3.
Pécs: Csirke 4, Alekszics 9, Dénes 12/6, Ivkovics 2, Orosz 5. Csere: Lakatos 17/3, Varga 1, Grebenár 9, Hosszú 2, Tóth N. 7/3. 

Az ötödik meccseknek már nincs logikájuk - ez a közhely nyilván ott ordított a meccsre készülő szurkolók, játékosok agyában, óvatosságra vagy éppen bizakodásra késztetve őket. A Fehérváron eddig látványosan tehetetlen Pécs bízhatott benne, hogy remegnek a hazai kezek, mert az elvárás súlya bizony nem Ivkovicsékat nyomta. Az Albacompot, főleg, miután a Debrecen eltűnt a mezőnyből, mindenki döntőbe várta - csak hát így van ez már hat éve szinte minden áldott májusban - aztán jön a csalódás... A maiaknak persze nem volt feladatuk történelmi távlatok terheit is magukra venni, egyszerűen csak tenni kellett a dolgukat: jól játszani, mert az elég szokott lenni... De ötödik meccsen lehet-e?

Lehet. És ha ezt olyan gyorsan és egyértelműen adja ellenfele tudtára egy csapat, mint ezúttal az Alba, akkor sutba vághatók a ki-ki meccsek bizonytalanságát szajkózó közhelyek. Hiába érkezett egy nappal korábban ezúttal a Pécs, hiába készültek rá a vendégek, hogy saját stílusukat erőltetve a meccsre szoros, kőkemény harcban késztessék hibára a fehérváriakat - nagyon hamar eldőlt, hogy megint futni fognak az eredmény után. Ez pedig nem az ő műfajuk, már csak azért sem, mert húzóembereik éppenséggel futni szeretnek már legkevésbé... Nálunk ellenben volt mozgás szépen - okosan, pontosan játszva kereste a dobóhelyzeteket a csapat, s ezeket, ellentétben az előző meccsel, ki is használta. Védekezésben pedig nem engedte levegőhöz jutni a Pécset, hiába próbálkozott Alekszics vagy Ivkovics. Rod Flowers ipari mértékben szedte a lepattanókat, Horváth Ákos és Kámán Tomi hazai formában tüzelt - szép lassan hízott a különbség.

Ismerve az előző fehérvári találkozók forgatókönyvét, tizenöt pontos vezetésnél, vagyis az első negyed után le lehetett volna fújni az egészet. Persze ez csak utólagos okoskodás, de valóban az a helyzet, hogy a Pécsnek egyszerűen nem stílusa a gyors, időtakarékos játék, ebből nem pontosak, ezúttal is gyengén dobtak. És miközben rohantak, hátul is hibákat vétettek - kár, hogy a második negyedben nem használta ki jobban ezeket az Alba. Igaz, ha már nem dobott, legalább továbbra sem kapott sok pontot a Fodor-csapat. Izgalom így abból adódott, hogy Lakatos, az egész szezon legdurvább megmozdulásával fejbe rúgta a földön fekvő Brolihot - hogy a pályán maradhatott, sőt, semmilyen büntetést nem kapott, az nem az ő szégyene.

Ennek mindössze annyi jelentősége volt a statisztika szempontjából, hogy Lakatos a második félidőben végképp leszakadó vendégek legeredményesebbje lehetett, mivel a meccs végén, mikor már minden eldőlt, megszórta magát. Addigra harminc pontnál is nagyobb volt olykor a különbség, ráadásul úgy, hogy Spivey támadásban keveset tett hozzá a játékhoz. Remekelt viszont Horváth Ákos, nagyon hasznos volt Góbi Ricsi, Bencze Zoli, Rod pedig tizennyolc lepattanóval erősítette dupla-duplává tizenhárom pontját. De jutott szerep Bódi Ferinek és a végén a rá jellemző palánkos kosarakkal jelentkező Wittmann Krisztiánnak is.

Óriási csatát várt mindenki - Fodor Péter azonban már a találkozó előtt hangsúlyozta: ha kijátssza a csapat, ami benne van, és az idegenbeli meccsek hibáit kijavítja, nem lehet gond. Igaza lett, s ehhez mindenek előtt a tét nagyságának átérzése, az ehhez méltó hozzáállás kellett. Márpedig a tét mostantól a lehető legnagyobb: kezdődik a bajnoki döntő. Joggal bízhatunk benne, hogy mentális gondok ott sem lesznek.
Hat év után újra fináléban az Alba - hosszú böjt volt, jó élvezni a sikert. Szerdától felidézhetjük a régi érzést: döntőben szorítani a fiúkért.

Fodor Péter: "Sikerült hozni a hazai formánkat, ráadásul kijavítottuk azokat a hibákat, amiket legutóbb elkövettünk. Ezúttal nagyon jól védekeztünk, és támadásban is azt tettük, amit kellett. Hogy a döntőben a Paksnak kedvez-e, hogy többet pihenhetett, vagy nekünk, hogy lendületből érkezünk, azt nem lehet megjósolnii. Holnaptól készülünk a feladatra."