Kiütötték a Pécset - saját csarnokából. Ökölvívó rendezvény színhelye a terem, s bár szép és nagy város a Mecsek gyöngyszeme, másik alkalmas létesítmény, úgy tűnik, nem volt benne egy kosárlabda-elődöntőre. Így aztán kaposvári meccs következik, ami a rájátszás történéseit ismerve azt a furcsaságot hozza magával, hogy mi szinte jobban otthon érezhetjük magunkat ezen az idegenbeli meccsen, mint a "házigazda". S nem mellesleg az emlékek is kellemesek: itt már lezártunk egy párharcot.
Kiütötték a Pécset - saját csarnokából. Ökölvívó rendezvény színhelye a terem, s bár szép és nagy város a Mecsek gyöngyszeme, másik alkalmas létesítmény, úgy tűnik, nem volt benne egy kosárlabda-elődöntőre. Így aztán kaposvári meccs következik, ami a rájátszás történéseit ismerve azt a furcsaságot hozza magával, hogy mi szinte jobban otthon érezhetjük magunkat ezen az idegenbeli meccsen, mint a "házigazda". S nem mellesleg az emlékek is kellemesek: itt már lezártunk egy párharcot.
A Kaposvár elleni negyeddöntőre ráadásul nem csupán helyszínében emlékeztet a mostani párharc. Hasonló stílusban játszottak a somogyiak, mint a pécsiek, tőlük is egy szoros mérkőzésen szenvedtünk vereséget a második találkozón, s nekik is volt (mint most kedden a PVSK-nak) biztató periódusuk az Alba várában. Amelyet azonban - szerencsére ez is stimmel - két próbálkozásból sem tudtak bevenni.
Kérdés, hogy a Pécsnek lesz-e lehetősége harmadszor is, vagy marad a tökéletes párhuzam, és négy meccsel tudják le a felek a párharcot. Nem bánnánk, ha így lenne...
Ha az eredményekből, s a játék képéből indulunk ki, az eddigi mérkőzések alapján nem túlzott magabiztosság kijelenteni, hogy a tudásának megfelelően játszó, de mindenek előtt fegyelmezett Albacomp jobb a Pécsnél. A különbség azonban nem olyan nagy a két csapat között, hogy ha lankad a figyelem és elmaradnak a jó teljesítmények, ne legyen azonnal vereség a következménye. Ez történt Pécsett, ahol a hazaiak végig olyan akarattal játszottak, mint legutóbb a Gáz utcában két negyeden át. Ez utóbbi meccsen sem fegyelmezetlenség miatt estek aztán vissza, hanem mert érvényesült a határozott Alba erőfölénye. A cél tehát egyértelmű, ennek kellelen történnie csütörtökön is.
Center poszton ugyan tartottunk a pécsiektől, nem ok nélkül, de a lepattanók aránya is jelzi, felvesszük velük a versenyt, sőt. Alekszics klasszisa volt a másik tényező, ami aggodalomra adott okot - a második meccset el is döntötte, de Spivey hasaonló (s legutóbb végre bemutatott) képességei mellett nálunk több lábon is áll a csapat, s ez legalább annyira meghatározó a végső siker tekintetében, mint egy-egy klasszis. Nagyon úgy néz tehát ki a dolog, hogy ha jól játszunk (ami alatt a sokszor emlegetett türelmes, okos támadásokat és a fegyelmezetten végrehajottt védekezést kell érteni), akkor a párharcba az Alba győzelme van kódolva. Akár idegenben is.
Mert Kaposvár, függetlenül attól, hogy többször játszottunk ott, mint a Pécs, s ellenfelünknek is kevésbé ismerős a csarnok, a gyűrűk, a közönség - mégis csak idegen pálya. Szükség lesz a maximális koncentrálásra, ha nyerni akarunk, miként az itt egyszer már továbbjutást ünneplő fehérvári szurkolók segítségére is. A pécsiek közül többen is értek el sikereket még kaposváriként, őket nyilván éltetni fogják, de nélkülük sem valószínű, hogy nekünk szorítanának a meccsre kilátogató somogyi szurkolók - úgyhogy nem sok mindenben fog különbözni a hangulat a legutóbbi kaposvári meccsünktől.
Reméljük, az eredmény sem.