Az utolsó negyedben még vezetett is az Albacomp, a hajrá azonban a nagyot küzdő hazaiaké volt. Nem nőtt egyik csapat sem a másik fölé, de míg odaát Alekszics személyében akadt kimagasló egyéni teljesítmény, a mieinktől csak felvillanásokra futotta.

PVSK-Pécs Expo - Albacomp 83-76 (17-12, 19-20, 21-24, 26-20)

Pécs: Csirke, Alekszics 26/6, Dénes 12/3, Ivkovics 13, Orosz 8. Csere: Grebenár 13/3, Lakatos 11/3, Varga.
Albacomp: Nisavics 6, Spivey 14, Kámán 8/3, Flowers 8, Bencze 14. Csere: Horváth Á. 5/3, Góbi 12, Brolih 9/9, Soós, Bódi.

Több jele is volt annak, hogy a pécsiek minden áron győzelemre készülnek. Egyrészt ezúttal szó sem lehetett a fiatalok idő előtti bevetéséről, sőt, Hosszú és Tóth végigülte a meccset a kispadon. Másrészt, s persze ez a fontosabb, a meccs alakulása sem indokolta pályára küldésüket, magyarán ezúttal fel sem merülhetett, hogy hamar beletörődött volna sorsába Völgyi Péter csapata. Merthogy vezetett... Pedig az Albacomp kezdett jobban, de a kőkemény védekezést még faultok árán is vállaló Pécs jól tartotta távol a gyűrűtől centereinket, kintről meg nem ment a dobás, így kosárszegény első negyedet produkáltunk. A hazaiak sem villogtak, előnyük mégis megnyugtatónak tűnt.

Egészen addig, amíg Brolih be nem mutatta, hogy a pécsi csarnok gyűrűjébe is vezet út a triplavonal mögül. Kétszer köszönt be kintről, s máris nálunk volt az előny, egyben megkezdődött a nagy üldözőverseny. A félidő végéig egyi fél sem tett szert nagyobb előnyre, akkor aztán Grebenár révén megint hat ponttal vezetett a Pécs, de a pontokkal amúgy szűkmarkúan bánó Spivey közelebb csalta a vendégeket. A védekezésre egyik oldalon sem lehetett panasz, de mindkét szakvezetőt bosszanthatta a sok eladott labda, elkapkodott támadás. Főleg Fodor Péter feje fájhatott a leindításokból kapott kosarak miatt, amelyeket rendre könnyelműen elszórt fehérvári labda előzött meg.

Aztán fordulás után már nem ez volt a legnagyobb bajunk, hanem az eredmény, hiszen villámrajot véve tizenegy ponttal húzott el a Pécs. Alekszics rendre megcsinálta magának a helyzeteket, s bár nem mindegyiket használta ki, így is szépen megélt belőlük. A mi fő pontfelelősünk, Bencze Zoli kicsit későn ébredt, ám amikor végre eljutott hozzá a labda, vagy ő a gyűrűig, rögtön újabb fordulat következett: 11-0-ás rohammal fordítottunk. Kámán Tomi erre a periódusra tartogatta pontjait, plusz még egy triplát a negyed végére. Az is kellett, mert a játékrész forgatókönyve igencsak fordulatosra sikeredett, s ekkor már újra a hazaiak vezettek.

Alekszics továbbra is vállán vitte csapatát, amely sok büntetőt dobhatott, s ezekből még úgy is tartotta előnyét, hogy Dénes és Orosz is hibázgatott. Már az utolsó negyed felén is túl Spivey kettő plusz egyes kombinációjával megint nálunk volt az előny, a rengeteget cserélő, valóban foggal-körömmel küzdő, kemény faultoktól sem visszariadó pécsiek azonban jól használták ki, hogy nincs igazi vezéregyénisége a támadásban elbizonytalanodó Albának. A meccs utolsó, döntő nagy rohamát ők vágták ki egy 9-0-val (ebből Alekszics hatot vállalt), s megnyerték a csatát. Rengeteg büntetőt dobva, nem szép játékkal, de a saját játékukat játszva, nagy küzdelemben, megérdemelten. Fehérvári részről ezúttal hiányzott pár jó teljesítmény, és nagy árat kellett fizetni a rengeteg eladott labdáért.

Fodor Péter: "Az első negyed közepén és a második félidő elején rossz periódusaink voltak. Ennek ellenére nyerhettünk volna, kár a sok labdaeladásért."