Bejött, amiben reménykedtünk: miközben a fehérvári labdarúgók először nyerték meg a Magyar Kupát, a kosarasok megtették az első lépést a negyedik bajnoki döntő felé. Kis lépés, de nagyon fontos: a debreceni bravúrja után hasonlóban reménykedő Pécsnek nem volt esélye.

Albacomp - PVSK-Pécs Expo 95-72 (30-25, 17-12, 19-15, 29-20)

Albacomp: Nisavics 13/3, Spivey 13/3, Kámán 11/9, Flowers 16, Bencze 21. Csere: Horváth Á. 9/3, Brolih 3/3, Góbi 2, Bódi 3/3, Soós 4.
Pécs: Csirke 7/3, Alekszics 13/3, Dénes 13/9, Ivkovics 10, Orosz 8. Csere: Grebenár 11, Lakatos 5, Varga, Tóth N. 5, Hosszú.

Nyilvánvaló volt, hogy egy fárasztónak ígérkező sorozat elején még viszonylag jobb eséllyel tud a rutinos, de már nem fiatal játékosaira építő Pécs meglepetést okozni a favorit otthonában - legalábbis ha a fizikai törvényszerűségekből indulunk ki. Ráadásul a Debrecen ellen már bizonyította a Pécs, hogy lecsap a kínálkozó esélyekre, ezért fontos volt, hogy a koncentrálással ne legyen semmi gond hazai oldalon. Nem is volt, amit hamar nyomatékosított az Alba, igaz, a vezetés nem tartott sokáig, mert Dénes triplái és a cserecenter, Grebenár aktivitása eleinte még közel tartották a vendégeket.

Bencze Zoli azonban nem talált ellenfélre a palánk alatt, pedig, ahogy az lenni szokott, Ivkovics mindent bevetett... Féltünk a centerharctól, de Zé kosarai, Flowers harcossága és Góbi lepattanói megnyugtathattak mindenkit: a tábla alatt nem fogunk kikapni. Amikor a mezőnyemberek közül Spivey és Nisavics is elkapta a fonalat, nőni kezdett a különbség - de ehhez elsősorban jó védekezés és türelmes támadások kellettek. A második negyed zömében adva is voltak. Közben ugyan kizökkenhettünk volna a ritmusból, mert legsziogorúbb arcát mutatva, nemcsak a labdához közel keménykedett a Pécs, szerencsére azonban egyrészt keménykedni mi is tudunk, másrészt van annyi rutinja a csapatnak, hogy a feladatra koncentráljon, amikor kell.

Így aztán a harmadik játékrész sem hozott fordulatot, hacsak nem tekintjük annak, hogy lassan húsz pont lett az előny. Ekkor már régen érezhette a vendégcsapat, hogy nem fog sikerülni az, ami Debrecenben igen, sokat bizonytalankodtak támadásban, így még pár elszórakozott fehérvári akció is belefért. Alekszics villanásai még hoztak vissza kevés pécsi reményt, de nem sokáig, mert a végére Kámán is belelendült, szokásos sorozatával (most három tripla egymás után) végleg eldöntötte a meccset. Az utolsó percekben csak az volt a kérdés, lesz-e húsz pont fölötti a különbség, és betalál-e az összes fehérvári játékos. Mindkét válasz: igen.

A magabiztos belépő tehát megvolt, s bár azzal kezdtük, hogy elvileg ezen a meccsen számíthatott leginkább meglepetésre a Pécs, azért még nem dőlt el semmi - mást, mint hogy jó játékkal vette az elődöntő első akadályát a csapat, még nem jegyezhetünk fel. Ez sem kevés, persze.

Fodor Péter: "A negyvenből mintegy huszonöt percben megvalósult, amit elterveztünk: stabil védekezés mellett a labdát járatva, gyorsan és fegyelmezetten támadtunk, kikerülve az agresszív védőket. Ilyenkor tudtak például a centerek tiszta helyzetbe kerülni. Még hosszabb hasonló periódusok kellenek, akkor nem lehet baj."