Nem csodálkoznánk, ha a találkozót elegáns öltönyben, immár kvázi ügyvezetőként végignéző Halm Rolinak könnyes nosztalgiázásra támadt volna kedve: anno tőle lehetett hasonló, "ideg nélküli" dobószámokat látni, mint az ezúttal  30 pontig és nyolc tripláig jutó Kámán Tamástól. De a meccset, ezt a nagyon fontos meccset a csapat nyerte meg.

Albacomp - Kaposvári KK 91-72 (21-19, 23-10, 33-32, 14-11)

Albacomp: Nisavics 10, Spivey 9, Kámán 30/24, Flowers 9, Bencze 13. Csere: Horváth Á. 3/3, Góbi 10, Brolih 3/3, Bódi 2, Soós 2.
Kaposvár: Marciulionis 18/6, Maxey 18/3, Green 8, Sanders 6, Trepák 16/6. Csere: Gráczer 4, Konare 2, Hendlein

Az eddigi találkozók elején rendszerint az Alba futott az eredmény után, ezúttal feljebb tolt védekezéssel próbálta ezt megakadályozni a csapat. Fodor Péter nem titkoltan azért is kérte ezt a meccs legelső perceiben, mert a koncentrálás ilyenkor elengedhetetlen, s bízott benne, hogy e tekintetben hamar sínre kerül a gárda. Nem is kellett csalatkoznia, mert eredménytelenül próbálkoztak a vendégek, akiknél Marciulionis most hiába kereste a társakat, sokat és nagy hibaszázalékkal vállalt hát egyedül. Nálunk hamar beesett Kámán Tomi első triplája, arra persze senki nem számított, hogy szinte jelt adott magának ezzel bedobónk...

Problémát a faultok gyarapodása okozott, Bencze és Spivey is hamar padra kényszerült, miközben a vendégek, ahogy az első meccsen is, minden fehérvári szökési kísérletre felzárkózással feleltek. A második negyedben azonban hiába akadályozták egy ideig sikerrel Nisavicsék akcióit, ők maguk sem tudtak mit kezdeni a hazai palánk alatt. S aztán amikor Zoran vezérletével sikerült mégis befejezni az akcióinkat, már nagyon sokba került a Kaposvárnak a gólcsend... Tíz pont fölé nőtt a különbség, s ha a műfajban meglepő otthonosságot mutató center, Trepák nem szór be két triplát, kisegítve a mezőnyben meddő somogyiakat, még komolyabb bajban lettek volna. Így is hízott az előnyünk, Brolih, Flowers is villant egyet-egyet, szünetre nyugodt vezetéssel térhettünk.

Ez persze így volt Kaposváron is, aztán jött a rémálom. Most nem, ha valamire, erre tényleg odafigyeltek a fiúk. A tizenöthöz hozzáraktak még ötöt, húszpontos hátrányban Dzunics magához kérte övéit - ez nem egészen két perccel a harmadik negyed kezdete után történt... Hogy hamarosan csökkenteni is tudták a differenciát Marciulionisék, az elsősorban nevezett litvánnak köszönhető, aki gyenge első félidő után ekkor igazi vezérként kezdett termelni. Közben védekezésén is szigorított a Kaposvár, fogalmazzunk úgy, hogy ez a faultok számában nem látszott, egyébként viszont elég nyilvánvaló volt - de hát nem is volt más választásuk. Pár gyors indításból közelebb jöttek - de a harmadik negyed mégsem erről, hanem Kámán Tamás céllövöldéjéről szólt. Hat triplát vágott be, rendre demoralizálva a vendégeket, akik így képtelenek voltak a lélektani tízpontos határ alá kerülni.

Miután legutóbb huszonöt ponttal megnyert negyedük is volt, hátra dőlni még nem lehetett a záró periódus előtt, de azért komoly fantázia kellett ahhoz, hogy veszélyben lássuk a győzelmet. Rengeteg elrontott támadás vitte az időt, faultok, büntetők - ezekkel pedig nem állhatott be fordulat. Kámán még tartogatott egy trojkát, nagy ováció közepette ült le. Bódi és Soós is betalált, így mind a tíz benevezett Albacomp-játékos eredményes volt - értelemszerűen a csapat is, amely újra vezet a párharcban, egy remek egyéni teljesítmény mellett is főleg a fegyelmezett csapatjátéknak köszönhetően.

Fodor Péter: "Amin változtatni kellett, azon szerencsére változtattak a fiúk, hiszen zártabban védekeztünk és okosabban támadtunk, mint legutóbb."