Hiába nyertünk meg három negyedet összesen húsz ponttal (józan ésszel gondolkozva: ennek több mint elégnek kellene lennie egy győzelemhez, nem is szoroshoz!) - a negyedikben (egészen pontosan a harmadikban) sikerült történelmi jelentőségű negatív szériát "produkálni".

Kaposvári KK - Albacomp 87-82 (22-25, 20-27, 32-7, 13-23)

Kaposvár: Miarciulionis 22/3, Maxey 21, Green 14/6, Sanders 10/3, Trepák 14/12. Csere: Hendlein 2, Filipovics 2, Szőke, Konare 2, Gráczer.
Albacomp: Nisavics 2, Spivey 11/6, Kámán 7/3, Flowers 15, Bencze 29. Csere: Horváth Á. 12/6, Góbi 5/3, Brolih 1, Bódi.

Rosszul kezdtünk, az első negyed hajrájához közeledve már 20-10-re is vezetett a Kaposvár - ekkora különbség az első mérkőzésen egyáltalán nem alakult ki a felek között. Dzunics mester talán úgy gondolta, a cseresor is megőriz valamennyit belőle, pályára is küldte mind az öt tartalékot, de vesztére tette, mert már a negyed végére fordított az Alba, s erről a kiindulópontról elrugaszkodva a másodikban is magabiztosan játszott. Bencze Zoli ezúttal az alapszakasz végén látott önmagát idézte, ő az egész meccsen tarthatatlannak bizonyult a hazaiak számára, és Flowers is élt fizikuma előnyeivel. Így aztán hiába próbálkoztak a hazaiak, a második negyed végére már mi tartottunk tízzel előrébb, vagyis tulajdonképpen alig több mint egy negyednyi játékidő alatt húsz pontot vertünk a Kaposvárra.

Ilyen előzmények után vagy megnyugszik, és higgadtan, okosan játszva őrzi előnyét egy csapat (főleg, ha jó erőkből, rutins játékosokból áll...) - vagy jön a rosszabb variáció: a túlzott megelégedés. Sajnos nem először látjuk, hogy a fiúk utóbbira hajlanak... Akárcsak a paksi bajnokin, ezúttal is sikerült villámgyorsan leadni az előnyt, 15-0-val indítottak az érthetően vérszemet kapó somogyiak a második félidőben. Már ez önmagában mélypont, az egész harmadik negyed pedig a "történelmi" jelzővel illethető... Hogy egy teljes játékrész alatt csak hét pontra, és egyetlen akciókosárra se legyen képes - ilyen még nem fordult elő az Albacomp nevű csapattal. Most igen, amihez nyilván sok mindennek össze kellett jönnie, jó lenne bízni benne, hogy többször nem jöhet...

Trepák négy triplát dobott a meccsen, ez talán elég illusztráció ahhoz, milyen ihletett percei voltak a hazaiaknak, akik persze tekinthetik úgy, hogy egyszerűen ellenállhatatlanul játszottak. A maguk szemszögéből igazuk van - mégis, mi nyugodtan olvashatjuk úgy, hogy még a Maccabi Tel-Aviv ellen sem elfogadható, hogy egy csapat képtelen legyen egyetlen kosarat dobni tíz perc alatt.

Hogy ez mégis playoff-meccs, ami, mint tudjuk, egészen más természetű dolog egy "mezei" bajnokinál, az a folytatásban szerencsére beigazolódott. Mert megint jött az Alba, amelyet (és ez lehet az egyetlen pozitívuma a mi szemszögünkből a meccsnek) nem küldött végleg padlóra a hatalmas pofon. A meccs legvégét sikerült újra nyílttá tenni. Sovány vigasz, ha arra gondolunk, akár egy tíz ponttal eleveszített (tehát szintén komoly kudarcos) harmadik negyed is a mi győzelmünket jelentette volna. Ugyanakkor jelzi, van még tartalék a csapatban, s talán csak tényleg egyszeri, rendkívüli rövidzárlat volt a kaposvári harmadik tíz perc. A párharc folytatódik, kedden, 1-1-ről.

Fodor Péter: "Természetesen a harmadik negyedben dőlt el a meccs, amikor túl nagy előnyt adtunk a Kaposvárnak, amely remekül élt hibáinkkal."