Lehettünk volna elsők, másodikok - mivel kikaptunk, nem átkozhatjuk a balszerencsét, hogy végül harmadikok lettünk az alapszakaszban. Az első öt forduló után ezt is aláírtuk volna, de tény: bravúr kell a bajnoki döntőbe jutáshoz, és sokkal jobb játék, mint a soproni volt...

Soproni sÖrdögök - Albacomp 98-90 (25-23, 25-15, 21-19, 27-33)

Sopron: Carr 35/3, Duscak 10/3, Porzingis 15/6, Vuleta 12/3, Bowmann 19. Csere: Boldizsár 5/3, Palotai, Körtélyesi 2.

Albacomp: Nisavics 11/6, Spivey 20/3, Horváth Á. 6, Flowers 11, Bencze 18. Csere: Brolih 5, Góbi 8, Kámán 8/6, Bódi 3/3.

Tudtuk, hogy győzelemmel a második helynél hátrébb nem végezhet a csapat, de rövid ideig tűnt csak úgy, hogy a játék is e kiindulópontnak megfelelő lesz. Igaz, ahhoz, hogy a kezdeti pontos támadásokat felváltsa a tanácstalanság, s a védekezés is lazuljon, kellettek a Nisavicsot és Benczét érintő bírói ítéletek, hiszen ők ketten villámgyorsan a padra kényszerültek. Maradjunk annyiban: miután hatpontos hátrányba került, nem csak önerőből kapaszkodott fel a házigazda... Szinte kizárólag büntetőket dobva fordított a légiós ötöst foglalkoztató Sopron, mely ellen három faultot ítéltek a játékvezetők e periódusban.

Ami azonban ezután következett, jóllehet nem volt független az előzményektől, nem is magyarázható csak azokkal. A saját palánkja alatt többször elbambuló, így a Porzingis vezett hazaiaknak újabb és újabb esélyt adó Albacomp támadásban is nagyon gyenge  volt, pedig akadt dobóhlyezet szép számmal. Közelről, távolról, büntetőből: legtöbbször hiába... Az ellenfél vérszemet kapva, a gyenge dobásokat sokszor gyors indításokkal büntetve húzott el, s nagyon úgy tűnt, félidőre eldönti a meccset. Brolih három, időn túli büntetője kellett ahhoz, hogy még látótávolságon belül legyenek Duscakék húsz perc után.

A fordulást követően egy kétperces jó periódusban felébresztette a reményt szurkolóiban az Alba, ezt azonban újabb mélypont követte. Carr kedvére szórakozott az őt szellősen, vagy sehogy sem őrző ellenféllel, pedig igazán nem mondható, hogy megoldhatatlan feladat lett volna könnyű kosarainak megelőzése (ha Fehérváron sikerült - igaz, ezt más irányítók kapcsán is elmondhatjuk). Bowmann is szépen megszórta magát, a túloldalon ellenben csak a visszatérő Bencze pontjait jegyezhettük fel. Mintha beletörődött volna sorsába a csapat, ezúttal valódi vezéregyéniség nélkül poroszkált a Sopron nyomában.

Mikor már majdnem hússzal vezettek a hazaiak, a tisztes vereség is illúziónak tűnt - ehhez képest sikerült az utolsó negyed "tempózása" közepette legalább megközelíteni a veszett fejsze nyelét. Köszönhetően a végjátékban behulló hármasoknak (ha korábban a tiszta helyzetekből így tüzeltünk volna...). Fordítani azonban, noha öt pontra is felzárkóztunk, nem sikerült, mert a hazaiak bedobták büntetőiket, mert megint jött néhány megmagyarázhatatlan figyelmetlenség - mert, őszintén szólva, nem is érdemeltük volna meg.

Két szomorú csapat hagyta el a csarnokot, miután egyformán a forduló előtti legrosszabb variáció jött be mindkettőnek. A Debrecen megverte a Paksot - nekünk ez alapszakasz-győzelmet ért volna, ha nyerünk, így viszont harmadikként csak a negyeddöntőben miénk a pályaelőny - a Sopron pedig a Kaposvár körmendi bravúrjának köszönhetően az alsóházban folytatja.

Fodor Péter: "Az első negyedben kapott személyiket súlyos teherként kellett cipelnünk a folytatásban. De ettől függetlenül sokat hibáztunk támadásban és védekezésben egyaránt."