Nem változik az "órarend" Sopronban sem, bár erős a kísértés, hogy a mérkőzés jelentette testnevelés helyett is matekozzunk... Rengeteg képlet felírható az alapszakasz végeredményének alakulására, egyelőre csupa ismeretlennel - az utolsó forduló eredményeivel. Végezhetünk első, második és harmadik helyen is, a legjobb nyolc végső mezőnyét illetően pedig a variációs lehetőségek száma a tucatot is meghaladja. Így tehát nem tudni hányadik helyről és ki ellen folytatjuk majd, épp ezért marad a testnevelés a régi céllal: győzni kell.

Az azért viszonylag egyszerűen látható, mi lehet a mi sorsunk az alapszakasz végén. Ha nyerünk Sopronban, a Debrecen-Paks meccs eredményétől függően elsők vagy másodikak leszünk, vagyis minimum az elődöntő végéig élvezhetjük a pályaelőnyt. Vereség esetén megint csak a debreceni mérkőzés függvénye, hogy második vagy harmadik helyen fordul a csapat.

A lényeg tehát a győzelem, ami több okból sem ígérkezik egyszerű dolognak. A soproniak játékerejéről, főleg hazai pályájukon, van fogalmunk, elvégre a kupában legyőzték (addig a napig ők elsőként) a Fodor Péter edzette Albát. Igaz, hogy ezzel sem jutottak tovább, ráadásul bajnokin sima vereséget szenvedtek Fehérváron, mégsem mehetnek biztosra ellenük Nisavicsék. Légiós ötösük minden tagja képes kiemelkedően játszani, megverték a Paksot is Sopronban, ráadásul pedig - visszatérve az utolsó forduló nagy kérdéseihez - számukra aztán tényleg létkérdés a győzelem, hiszen csak azzal marad esélyük a nyolcba jutni. Sterbenz László csapata egész évben ezért küzdött, s csak a legutóbbi fordulóban került ki a vágyott pozícióból.

A forduló jellemzője lesz, hogy a résztvevők nem csupán saját meccseikre figyelnek, izgatott üzenetváltások várhatók, de a lényeg a pályán mégis változatlan: meg kell nyerni a csatát. A mieink számára ez most a legjobb helyet is jelentheti, ami ráadás mitivációnak egészen kiváló.