Az egész bajnokságban nem játszott - főleg védekezésben -olyan hatékonyan és jól az Alba, mint a paksi első két negyedben, ehhez jött Spivey extraklasszis teljesítménye, vagyis minden adva volt a sikerhez: a csapatmunka és az egyéni villanások. Kár, hogy csak szünetig... A harmadik negyedbeli kihagyás végzetes volt.

Atomerőmű SE - Albacomp 88-77 (18-21, 18-24, 27-13, 25-19)

Paks: Pavlik 18/18, Monroe 32/6, Grizzard 20, Djogo, Czigler 6. Csere: Horváth Z. 4, Mészáros 8/6.
Albacomp: Nisavics 2, Spivey 29/9, Horváth Á. 12/3, Flowers 2, Bencze 6. Csere: Brolih 5/3, Kámán 15/15, Góbi 6.

Nagyon sokan kísérték el a csapatot Paksra, s ha már maga mögött érezhette közönségét, nem is akart csalódást okozni az együttes. Az első félidőben főleg védekezésben valósította meg mindazt, amit Fodor Péter kitalált és kért, így hiába cipelte szokása szerint a labdát Monore, rendszeresen volt kénytelen tanácstalanul másokat is bevenni akcióiba (ami rá nem éppen jellemző). Hasonlóan jól működött Czigler semlegesítése is, igaz, a mi centereink sem érvényesültek túlzottan a paksi palánk alatt.
Hanem Spivey!
Talán kritikaként is felvethető, ha egy csapat huszonegy pontjából egyetlen játékos dob tizenkilencet egy negyed alatt, de Jay egyrészt fenomenális volt, másrészt ahhoz is kellett a társak segítsége, hogy rendre helyzetbe kerüljön. Kintről, bentről, mindenhonnan talált. A második negyedben aztán jöttek a többiek is, főleg a triplákkal operáló Kámán, és magabiztosan uralta a meccset az Alba. Kámi dudaszóra dobott, majd' félpályás kosara méltó slusszpoén volt. Kilenc pont előny persze nem óriási különbség, de Pakson ennél kevesebbet is meg kell becsülni.

Kár, hogy nekünk nem iskerült... Szünet után az ASE elen időről időre megtörténő rövidzárlat okozta a csapat vesztét. Több hasonló meccset is őriz az emlékezet, melyeken egy nagy rohammal döntött le lábunkról minket a Paks, ezúttal 15-0-val számszerűsíthetjük ezta rémálmot. Szemszögünkből persze 0-15... Támadásban eladott labdákból indultak a hazaiak, Monroe és Grizzard lerohanásai, valamint Pavlik hármasai fordították meg a meccset. Hozzá kell tenni, az agresszívabbá váló paksi védekezést jól tolerálták a bírók is, akik a harmadik negyedben egy, azaz egyetlen faultot fújtak a házigazda ellen. De mivel ez sem érhette túl váratlanul a vendégcsapatot Pakson, kár lenne csak erre fogni a meccs alaklulását.

Tény, hogy kellettek volna másoktól is olyan extrák, mint Spivey-tól az elején, kellettek volna a centerpontok. Így is hatalmasat küzdött a csapat, hiszen az utolsó negyed hajrájához közeledve megint átvette a vezetést, de azután már csak hazai kosarak estek. Hiába sikerült kijátszani tiszta dobóhelyzetig két támadást is, kimaradtak a sorsdöntő triplák, a túloldalon pedig mindig begyötört valaki egy-egy kosarat. Miután eldőlt a meccs, egy kihagyott hazai büntetőt követően Grizzardot, mejd a legvégén Cziglert is hagyták dobni a mieink, így alakulhatott ki egy - a meccs képe alapján azért túlzó - különbség.
Megérdemelten nyert a Paks, hiszen a második félidőben több remek teljesítményt is felvonultatott, illetve többen tették hozzá játékukhoz azt, amit igazán tudnak. (Főleg Monroe rengeteg kiharcolt faultjára és Pavlik hármasaira gondolhatunk itt.) Ismét láthattuk, mennyire erős az ASE, éppen ezért kár, hogy az első húsz perc játékát nem sikerült megismételni fehérvári részről - mert az még a jó Paksénál is jobb volt.

Fodor Péter: "Harmadik negyedbeli nagy rohamával a Paks kompenzálta a mi remek első félidőnket. Volt lelki tartása a csapatnak, hiszen innen még felálltunk, de a végén ők pontosabbak voltak."