Utoljára lép fel az alapszakaszban hazai pályán az Albacomp, s mivel változatlan az első helyért folytatott harc hevessége, nem szabad hibázni. A győzelem tehát kötelező - de nem kötelező győzelem, a kifejezés kiscsapatok ellen emlegetett értelmében. Az ellenfél ugyanis nem kiscsapat, hiszen a Pécs is jó eséllyel pályázik a rájátszást érő helyek egyikére.

A vendégek vezére természetesen továbbra is Sztojan Ivkovics, sőt most még inkább, mint valaha! A legfrissebb hírek szerint a baranyai klubmodellben a következő szezontól (sőt, már az idényből hátra lévő időszakban is) szakmai igazgatóként számítanak rá, ami azért jó hír, mert a palánk alatt nem kell tovább gyűrkőzni vele (ez még negyvenévesen is igazi erőssége a remekül képzett centernek) - ugyanakkor vezetőként sem lesz vélhetően könnyebb "ellenfél", mint játékosként. (Kellően rosszmájú megjegyzések szerint eddig is ő igazgatott Pécsett, legfeljebb nem öltönyben és nem titulussal ellátva...)
Ivkovics tehát itt lesz, játszani is fog (aligha csak három negyedet, mint legutóbb Pakson, ahol önként távozott meccs közbeb a parkettről), barátja, az ő invitálására Pécsre érkező Dragan Alekszics nemkülönben. Ez a kettős teszi igazán nehéz ellenféllé a pécsi gárdát, hiszen ők valóban mindent tudnak a játékról. Hiba lenne azonban megfeledkezni olyan epizodistákról, mint az ellenünk rendre nagyon pörgő Csirke, a legrutinosabb magyar center, Orosz, vagy a nagyon jó kezű Jovanovics. A fiatalabb évjáratot a szívósan védekező Dénes képviseli, bár Lakatos sem öreg még éppenséggel.

Kemény meccs lesz, de a televízió nyilvánossága előtt bizonyíthatja a csapat, hogy itthon nem ismer pardont, nem mellékesen pedig azt is, hogy az ellenfél palánkja alatti remeklés közepette hátul is képes hatékonyabban játszani, mint tette Szombathelyen. Ha így lesz, győzelemmel kezdhetjük az alapszakasz véghajráját.