Irányítója 49 pontjára építve nyert a Falco a Szombathelyen megszokott stílusban játszott meccsen. Dobópárbaj kevés védekezéssel - ebből nem szoktak jól kijönni ott a vendégcsapatok, így az Albacomp sem.

Falco KC Szombathely - Albacomp 109-104 (30-22, 23-22, 30-28, 26-32)

Falco: Kálmán 49/9, Glavinics 6, Pankár 12/3, Borszéki 15/12, Kalvelis 16. Csere: Feigl 4, jarosevits 2, Henrik, Váradi 5/3, Szabó Zs.
Albacomp: Nisavics 12/6, Spivey 31/12, Horváth Á. 10/3, Flowers 6, Bencze 12. Csere: Kámán 15/6, Góbi 10, Brolih 5/3, Bódi.

Az első pillanattól látszott, hogy mi a tét a Falco számára: harcoltak, rohantak a hazaiak, s ahogy kis csarnokukban lenni szokott, tüzeltek minden helyzetből, általában eredménnyel. Ehhez persze egy igen toleráns védekezés is kellett, amely vagy a betörésekhez, vagy a kiosztott labdákból létrejött dobóhelyzetekhez hagyott elég helyet és időt. A vendégek kicsit későn kapták el a fonalat, Nisavics triplái jelezték, hogy a Falco sem a védekezés magasiskoláját mutatja be.

Kálmán László lassan melegedett bele, de aztán egyértelműen jelezte, hogy ezen a meccsen is ő lesz a főszereplő. Kemény, pláne agresszív védekezést nem is kapott, így beindult a pontgyártás. Jól élt a passzaiból Kalvelis is, de jöttek a tempók, betörések, majd a triplák is a szombathelyi kapitánytól. Meglepetésként ez nyilván senkit nem ért, kár, hogy időnként úgy tűnt, mégsem tudtuk, mire kell készülni vele kapcsolatban... Nagyot játszott, érdemeiből az sem von le, hogy ezt vele kapcsolatban nemcsak egy tudósító, hanem egy színikritikus is leírhatta volna.

Az első negyedben kapott harminc pont már mutatta, a meccs koreográfiáját nem az Albacomp írja. Bejött az itt megszokott dobópárbaj, amit szinte lehetetlen megnyerni a Falcóval szemben. Borszéki precízen tüzelt, a támadások általában nem kerültek tíz másodpercen belülre, jött egy leosztás, dobás vagy fault. Nálunk közben Kámán tartotta a lépést, centereink viszont (noha létszám-, magassági-, és súlyfölényben is voltak) nem tettek hozzá annyit a meccshez, hogy fordíthassunk. Mivel a falco 77 százalékkal dobott az első húsz percben, azon nem csodálkoztunk, hogy lepattanó nem nagyon került kézbe... Hiába egyenlítettünk egy jó szakaszban, utána asszisztáltunk Kálmán pontjaihoz, melyekkel nagyszünetre nőtt a különbség.

Miként a harmadik periódusban is, amikorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a hazaiak kapitánya még saját, nem alacsony átlagát is felülmúlva játszik ezen a meccsen. Spivey ugyan megfelelt a kihívásnak, hiszen egyrészt az ő védekezése alatt kényszerült leginkább passzolni Kálmán, másrészt a túlsó palánk alatt is szinte egyedüli felelőse volt a zárkózási törekvéseknek - de a nem lankadó hévvel játszó sárgamezesek ellen ez kevésnek bizonyult. Sok büntetőt dobhattunk, ebben legalább érvényesült a centerfölény, de sokat is hagytunk ki (összesen kilencet), ami a végeredmény ismeretében különösen bosszantó.A záró játékrészben már 17 ponttal is vezetett a Falco - innen jöttünk vissza egy 9-0-ás rohammal, melynek valamennyi pontját Jay jegyezte. A végjáték letámadása ugyan megzavarta a Falcót, de a megítélt büntetőkkel valamennyire azért tartották a távolságot Pankárék. Megérdemelt hazai siker született, nekünk a 104 dobott ponttal elszenvedett vereség miatti bosszankodás marad - valamint a Pécs ellen a javítás lehetősége.

Fodor Péter: "Bementünk a Falco utcájába... Dobópárbajt vívtunk, puha védekezéssel, így ebben a csarnokban nem lehet nyerni. A hazaiak rászolgáltak a sikerre."