Még a mérkőzést megelőző este is felröppentek hírek, hogy a régi kis csarnokához ragaszkodó Falco nem az új, impozáns szombathelyi létesítményben fogadja az Albacompot. Ugyan egész héten úgy volt, hogy az új csarnok lesz a meccs helyszíne, a nehéz helyzetben, győzelmi kényszerrel játszó vasiak talán mégis belakott otthonukba viszik a találkozót. Feldobásig, reméljük, eldöntik.

Közhelyesen fogalmazva: tipikusan magyaros történet ez, éveken át tartó lobbi, sokszázmilliós beruházás után-árán elkészült az ország legújabb, szép sportcsarnoka, amely Szombathely sportját (is) hivatott szolgálni - de a város első számú "teremsportolói" nem szívesen használják. Mindenki tudja az okokat: a Falco Sugár úti kis terme, melybe ezer néző is csak jóindulattal fér be, igazán lakályos otthon számukra, ahol minden négyzetcentimétert ismernek, s ahol - ez is köztudott - sehol másutt nem tapasztalható módon reagál a palánk a rádobott labdákra... Márpedig egy ennyire hazai pályát nem szívesen ad fel az a csapat, amely igen nehéz helyzetből vágyik a nyolcba kerülésre, s ahogy edzője legutóbb fogalmazott, mostantól csak élet-halál meccseket vív.
Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy mégis az új csarnokban lesz a meccs, de e sorok írásakor éppen felröppent, hogy marad a régiben. Reméljük, az ellenfelet időben értesítik, bár kétségtelen, nincs nagy távolság a kettő között.

Ha a Falco jobban szerepelt volna korábban, nyilván kevésbé lenne rászorulva minden apró segítségre és reménysugárra, de az utóbbi hetek eredményei mélyre taszították Váradi Attila csapatát. Pedig debreceni bravúros győzelmük szebb jövőt sejtetett, utána viszont vereségek jöttek, ráadásul hazai pályán. A Nyíregyháza és a Körmend is nyert Szombathelyen (utóbbi az új csarnok avatóján...), a riválisok nem torpantak meg, így mára elég reménytelen a korábban rendre nyolcba jutó Falco helyzete. Pedig változatlanul náluk játszik a magyar bajnokság lassan örökös pontkirálya, Kálmán László, akinek akadnak segítői is: légiósként Glavinics és Kalvelis, a magyar társak között pedig ott van, mint mindig Pankár, Borszéki, s feltétlenül megemlítendő az egyik legnagyobb magyar tehetségnek tartott Váradi Kornél.
Évek óta megszokott, hogy a Falco otthon (értsd, persze: a Sugár úton) mindenki számára félelmetes ellenfél, mert rendre száz pont közelében vagy felett dobva hajszolja őrületbe a riválist (és ennek csak egyik összetevője a valóban speciális terem). Alapvetően most is érdemes erre készülni, dobóversenyt nem nagyon lehet nyerni ellenük. De a Körmend ellen látott fegyelmezett és jó játékkal helyszíntől függetlenül nyerni tud az Albacomp, a feladat tehát nem az, hogy alkalmazkodjon helyszínhez vagy ellenfélhez a csapat, hanem, hogy hozza, amit tud.
Ha sikerül, keveseket fog zavarni, hogy esetleg nem látjuk a szép új szombathelyi csarnokot.