Gyászol a fehérvári kosárlabda család: 83 éves korában elhunyt Jeszenszky Lajos. Mindenki Öcsi bácsinak szólította az Építőket majd Alba Regia SC-t szinte megelakulásától szolgáló nagyszerű sportembert, aki tudata utolsó pillanatáig dolgozott a klubért: a sportirodán vesztette eszméletét múlt héten. A gépek dolgoztak még, amíg lehetett a szív helyett, de már nincs tovább...
"Élete az Építők és a kosárlabda" - ez volt a címe a róla szóló fejezetnek a klub jubileumi kiadványában. Közhelyes, de valóban lehetetlen jobban összefoglalni, mit jelentett számára a fehérvári csapat, a játék. A Bogár testvérek barátjaként, Szentes János szakosztályvezető csábítására került a kosarasokhoz a hőskorban, több funkciót betöltött, de soha nem a munka megnevezése volt a lényeg számára. Miközben a Könnyűfémműben dolgozott 1947-től majd' negyven éven át, társadalmi munkában szolgálta a klubot is. Soha nem fizetésért - szerelme volt a kosárlabda. Ma már csak emlék a női szakosztály, melynek épp úgy volt vezetője, mint a férfiaké. "Mindig kéznél voltam" - emlékezett szerényen, de ha mi mondjuk, kívülállók, talán nincs is ennél nagyobb dícséret egy olyan emberrel kapcsolatban, aki egész életében alázattal szolgálta szeretett sportágát.
A legközelebbi emlék vele kapcsolatban a meccsre járókban alighanem a zsűriasztalnál hosszú évek óta betöltött szerepe. Volt műsorközlő, azt azonban kevesebben tudják, milyen precízen, alaposan és szakértőn vezette a mérkőzések statisztikáit. Újságírók és a klub alkalmazottai tudják: Öcsi bácsi soha nem tévedett. Mindenről készséggel szolgált információval, mindig "képben volt" - és közben soha nem fordult elő, hogy saját magát előtérbe helyezte volna. Olyan biztos pont volt ő a csapat mellett, amilyet talán soha többé nem találunk.
Egyre kevesebben vannak az ilyen biztos pontok. A régi vágású, a sportot, becsületet, tisztességet, alázatot és szolgálatot szinonímaként kezelő sportemberek. Hiányoznak. Öcsi bácsi is, nagyon. Amikor majd szombaton, a Falco ellen feldobják a labdát, és senki nem ugrik érte, a néma gyász és emlékezés pillanataiban rebegjünk el egy halk köszönetet is, amiért sokáig itt volt.
Nyugodjon békében, Öcsi bácsi!
