Az utolsó negyedben vesztettnek tűnő állásnál fantasztikus részhajrát vágott ki a csapat, és nyert a körmendi oroszlánbarlangban! Több ez, mint pillanatnyi öröm (bár annak sem utolsó, kétségtelen!), hiszen először állunk pozitív mutatóval a táblázaton a borzalmas szezonkezdés után.

Marc-Körmend – Albacomp 89-91 (21-20, 14-22, 26-18, 28-31)

Körmend: Archie 22/6, Ferencz 16/6, Trummer 3/3, Érsek 4, Lopatka 19/9. Csere: Kutasi 14/9, Mujanovics 3/3, Vavra 8.
Albacomp: Nisavics 13/9, Spivey 12/3, Horváth Á. 20/12, Flowers 8, Bencze 11. Csere: Kámán 10/6, Góbi 17/3, Bódi.

Egy hazai pályán mindenkire veszélyes, már a Paks skalpját is begyűjtő, fanatikus közönsége által támogatott Körmend – és egy végtelen mély gödörből kikászálódó, lassan magára találó Albacomp. Ez volt a felállás a rangadó előtt, amely talán nem bír olyan presztízs értékkel Vasban, mint a Körmend-Falco helyi örökbecsű, de hogy nem kis élvezetet okoz a hazaiaknak az Alba legyőzése, az biztos. Illetve, szerencsére már tudjuk: ezúttal csak okozott volna.

Tulajdonképpen az elsőtől az utolsó percig kiegyensúlyozott, megjósolhatatlan végkifejletű meccs volt, elég a negyedek eredményére pillantani, hogy ezt lássuk. A páratlanok végén a Körmend, a párosok után mi vezettünk, örök hála a szabályalkotóknak, hogy négyben limitálták egy kosármeccs negyedeinek számát. Persze, előfordult, hogy az egyik fél kicsit jobban meglépett, de ezen a találkozón az volt megírva, hogy ne érjenek véget idő előtt az izgalmak.

Horváth Ákos triplái kellettek hozzá, hogy a kezdeti körmendi vezetést követően már a hazaiak fussanak az eredmény után az első negyedben, de sikerrel tették, hiszen fordítottak. Hogy náluk is főszerep jutott a kinti dobásoknak, az annyira meglepő, mint az, hogy telt ház volt – sokkal inkább volt váratlan, ám számunkra örömteli, hogy a dobóversenyben ezen a meccsen az Alba sem maradt le. Az első kisszünet után Bencze vezérletével csitította a csapat a hazai szimpatizánsokat, már nyolc pont is volt az előny, pedig, ahogy szokott, célzott és talált körmendi részről is majd’ mindenki a triplavonalon túlról.

A harmadik negyedben is sikerült egy ideig tartani az előnyt, Kámán jókor dobott hármast, Spivey is magára talált, Góbi Ricsi pedig rettenthetetlenül küzdött (akárcsak a MAFC ellen, ezúttal is viszonylag kevesebb játékidő alatt termelt minden statisztikai kategóriában!). De volt nyerőember (illetve, úgy tűnt, az lehet) körmendi részről is, hiszen az ifjak közül Kutasi többször is talpra ugrasztotta a szurkolókat. S persze Lopatka, akin Bencze csak négy fault árán tudott védekezni – tegyük hozzá: a lengyel center ellen eközben nem ítéltek személyit a rengeteget hibázó játékvezetők.

Minimális körmendi vezetéssel indult az utolsó játékrész – és körmendi triplákkal folytatódott, vagyis nagyon úgy tűnt, elúszik a hajó. Fodor Péter időt kért, a csapat pedig fergeteges rohammal válaszolt a kissé elbizonytalanodó, védekezésben lemaradó Körmendnek a negyed elején hullott triplákra. Most mi dobtunk négyet, Nisavics és Horváth Ákos higgadtsága, és keze mellett  Flowers hasznos munkája (12 lepattanó!) is kulcsa volt az újabb fordulatnak. Hétpontos hátrányból négypontos előny lett, mire elérkeztünk a végjátékba, ahol a rutin is döntött. A Körmend már nem tudott újabb csavart tenni a meccs menetébe, bár az utolsó pillanatig volt esély az ő győzelmükre vagy a hosszabbításra.

Mégsem érdemtelen a szép fehérvári győzelem, hiszen többször is vesztes állásból, nem akármilyen hangulatban, óriásit harcolva nyert a csapat, amelyet természetesen most hasonlítani sem lehet a szezon elején szenvedőhöz.
„Mellékesen” pedig körmendi győzelemmel kívánt híveinek kellemes ünnepeket és boldog új évet – folytatás januárban.