Mint egy rendező, aki nem bízza színészei megérzéseire vagy rutinjára a darabot: Predrag Kruscsics edzés közben minden egyes részletet aprólékos precizitással magyaráz el. Ha kell, egyetlen mozdulat miatt megállítja a gyakorlatot és nagy csatákban edzett játékosoknak mutatja meg a helyes pozíciót – közben pedig folyamatosan beszél. Angolul. Magyar szó augusztus eleje óta legfeljebb halkan, az egymás közti kommunikációban hangzik el. Furcsa mindezt az Albacomp edzésén tapasztalni, de senki nem fogja megkérdőjelezni, ha jönnek majd az eredmények. Ezen dolgozik most a nagy nemzetközi tapasztalattal is bíró szakember. Két nappal az első edzőmeccs előtt kérdeztük az eddigiekről.
- Hol tart most a munka?
- Eddig a védekezés és a támadás alapjait frissítettük, majd következett a fizikai alapozás. Nagyon sokat foglalkoztam egyénileg a játékosokkal, akik most jobb állapotban vannak, mint amikor elkezdtük a közös munkát, én pedig többet tudok róluk. Úgy gondolom, még javíthatók az egyéni képességeik, főleg védekezésben. Ezen dolgozunk, de már elkezdtünk a csapat támadójátékával is foglalkozni. A következő lépés lesz mérkőzéseken megnézni, hogyan működnek az egyének és a csapat.
- Említette az egyéni foglalkozásokat, és valóban feltűnő, hogy edzésen rengetegszer magyaráz külön-külön a játékosainak. Erre azért van szükség, mert hiányosságaik vannak, vagy egyszerűen ezt a módszert tartja hatékonynak?
- Az egyéni képzés az alapok lerakásának része. Ez mindenhol így van, csapattól függetlenül. Tudom, hogy vannak edzők, akik ezt az aprólékos, precíz munkát nem szeretik, én fontosnak tartom.
- És elégedett az alanyokkal?
- Igen, jelen pillanatban ott tartunk, ahol tartanunk kell.
- Látja már, hogy kik lesznek az Albacomp alapemberei?
- Tudom, hogy tavaly Spivey és Nisavics ilyen volt, én most még nem akarom ezt látni. Számomra jelenleg az a fontos, hogy csapatként legyünk jók, mindenki tudjon húzni, pontokat szerezni. Sokkal jobb csapat lehetünk ezáltal. Ami biztos, hogy meg kell találni az egyensúlyt a belső és külső posztok hatékonysága között.
- Első nyilatkozatában, még mikor nem is érkezett meg Fehérvárra említette, hogy a látott felvételek alapján a csapat védekezése javításra szorul. Azóta az edzéseken nagyon nagy hangsúlyt fektet a védekezésre, egy ideig szinte csak ezt gyakorolták.
- Pedig nem kizárólag védekezés-párti vagyok. A támadás is nagyon fontos eleme a játéknak, és erre legalább akkora hangsúly jut majd. Ugyanakkor a játékosok mindenhol a világon sokkal jobban szeretnek támadni, az edző dolga, hogy felhívja figyelmüket a védekezésre.
- Lehet, hogy azért várják sokan, hogy inkább az utóbbi lesz jellemző a csapatra, mert az edző horvát, márpedig a délszláv iskola jellemzőjének tartják a kőkemény védekezést.
- Nem így van. Az egykori Jugoszláviában nem védekezni tudtak nagyon, hanem kosárlabdázni… Még egyszer mondom: nincs védekezés támadás nélkül, s persze fordítva.
- Azért provokálom egy kicsit: inkább 66-60-ra, vagy 95-85-re nyerjen a csapat?
- A 95-60 mindenkinek jó lesz, nem…? Viccet félretéve: a kérdésben nyilván az is benne van, hogy az előző szezonban sok kosarat dobott, de sokat is kapott a gárda. Én azt mondom, nem elsősorban a védekezés miatt születhet kevesebb pont egy meccsen, hanem a kontroll miatt. Ha egy csapat elveszti a kontrollt a játék felett, sok pontot kap. Viszont mindez támadásra is igaz: a nagyon sok rádobás, és a belőle születő sok kosár azt is jelentheti, hogy támadásait sem kontrollálja egy csapat.
- Mennyire érzi hatékonynak az edzéseken zajló kommunikációt? Határozott, angol nyelvű utasításait értik a játékosok?
- Minden rendben van e téren. A kosárlabda nyelvezetét mindenki érti, ezenkívül többen, például Bencze Zoli, jól beszélnek angolul és fordítanak. És szintén számíthatok a segédedzőmre, Matus Gáborra.
- Minderről szívesen meggyőződnének a szurkolók közül is néhányan, de az idény egyik újításaként az edzések immár nem nyilvánosak. Erre valóban szükség van?
- Maximálisan respektálom, és örülök neki, hogy vannak, akik szívesen jönnének hozzánk „vendégségbe”. Azért fogalmazok így, mert az én felfogásom szerint az edzés a mi „otthonunk”. Ha bejön egy néző, az olyan, mintha az otthoni ebédre állítana be beszélgetni. Kérem, fogadják el, hogy én kértem: azért, hogy a játékosok száz százalékig rám figyeljenek, minden mást kizárjanak, a nézőtéren ne üljenek ismerősök és ismeretlenek. Mivel azonban tudjuk, hogy többen is hiányolják ezt a lehetőséget, a szezon kezdetétől kijelölünk majd egy napot, amelyiken minden héten a délutáni edzést bárki megtekintheti.
