Vagy átok ül a csapaton, vagy nem tud tanulni saját hibáiból... Akárcsak a kupadöntőben vagy a Szolnok elleni negyeddöntő első mérkőzésén, ismét sikerült minősíthetetlen harmadik negyedet produkálni. Amire rá is ment az egész meccs, pedig az első félidőben jól játszottunk.

Dereceni Vadkakasok - Albacomp 78-71 (25-24, 14-21, 21-5, 18-21)

Debrecen: Anzulovics 15/3, Lee 12/3, Horvat 13/9, Szendrei 16, Bukva 9. Csere: Lóránt 2, Toya 2, Tóth 9/9.
Albacomp: Nisavics 6, Spivey 20/12, Behr 13/9, Younger 8/3, Góbi 19. Csere: Bencze 2, Bódi 3/3, Gáspár, Petrovics.

Ezúttal nem kellett attól tartanunk, hogy a második félidőig kell várni az első jó Alba-triplára. Spivey és Behr is veszélyes volt kintről, s bár jobban kezdett a Debrecen, nem tudott komoly előnyre szert tenni. Sőt, miután a védekezésünk is összeállt, a hazaiak csaknem négy percig nem voltak képesek betalálni, s ez, a második negyedre eső periódus magabiztos vendégvezetést eredményezett. Sajnos kissé így is pazarlóan bántunk a lehetőségekkel, mert akár tíz pont fölé is nőhetett volna a különbség, de sem a játékra, sem a hatpontos félidei előnyre nem lehetett panasz.
Hanem azután...

Kár lenne szépíteni: ismét amatőr módon veszítettük el a meccset. Nyilván váltott a Debrecen is, és az ő olvasatukban szólhat keményebb védekezésről meg eredményes támadásokról a harmadik negyed, mégis, aligha kétséges: bajnoki elődöntőben ilyet (konkrétan egy 17-0-ás rohamot, hét és fél percig kapott kosár nélkül) egy önmagához képest megfelelően teljesítő ellenféllel nem lehet megcsinálni. De ettől nagyon messze volt az Alba... Az öltözőben maradt a csapat, vagy legalábbis mintha el sem kezdte volna a második félidőt, ezután pedig ismét bebizonyosodott, hogy egy ekkora leblokkolást követően ilyen ellenfelekkel szemben (lásd még Paks, Szolnok) már nem lehet nyerőre felpörögni. Felzárkózni még igen, ezt mutatja a végeredmény is, de önmagában az, hogy az utolsó negyedet nyertük, és ismét szoros vereséget szenvedtünk Debrecenben, semmit sem ér.

Többen maradtak adósak jó teljesítménnyel, de a lényeg, hogy amíg a csapatjáték működött védekezésben és támadásban, addig elbírtunk néhány egyéni hullámvölgyet. Utána már nem. A Debrecen az eddigi három meccsen talán egyszer sem játszott igazán kiemelkedően, de a stabilan (tehát megbízhatóan) közepes teljesítmény is többet ér, mint a rémisztő üresjáratokkal tarkított, olykor látványos, de fontos pillanatokban tanácstalan játék. Nekünk volt egy nagyon jó meccsünk (Fehérváron), két-három jó negyedünk (a két debreceni meccsen) - mit sem ér, mert a "maradék" betli... Így aztán a látványosan (és olykor bizony a sportszerűség határán...) pörgő Szendrei és Lee harcossága (harciassága), a lélektani helyzetekben dobott debreceni triplák egyelőre nagyobb súllyal esnek a párharcon belül a latba - további hibázásra pedig immár nincs lehetőség. Vagyis ott állunk, ahol a Szolnok ellen két meccs után.