Sokat dobtunk, keveset kaptunk, a lényeget tekintve tehát ideális meccset játszott a csapat. Főleg, hogy egy roppant fontos play-off találkozón, végig vezetve verte erős ellenfelét, kiegyenlítve ezzel a párharcot.

Albacomp – Debreceni Vadkakasok 91-67 (22-15, 22-15, 23-24, 24-13)

Albacomp: Nisavics 14/3, Spivey 24/3, Behr 8/6, Younger 14/3, Góbi 17. Csere: Bencze 3, Bódi 7/6, Petrovics 2, Gáspár 2, Wittmann.
Debrecen: Anzulovics 6/3, Lee 17/9, Horvat 4, Szendrei 4, Bukva 2. Csere: Lóránt 10, Toya 15, Tóth 4/3, Trummer 5/3, Puskás.

Egy jó ökölvívót nem lehet az első menetben kiütni, de ha kap egy nagy pofont, azt azért megérzi. A Debrecen egy 0-10-es pofonba szaladt bele a meccs elején, s ha nyilvánvaló is volt, hogy nem lesz mindig ekkora a különbség a meccs során, azért egy Albacomp-erősségű ellenfél, pláne hazai pályán ki tudja használni a számára lélektanilag ragyogó kezdést. Spivey ezúttal az első perctől kezdve igazi vezérként játszott, ellenállhatatlanul hatolt be a debreceni falba, s ha nem fejezte be ponttal az akciót, ragyogóan passzolta meg Youngert vagy Góbit. A vendégek zónája ellen Behr hármasa (pár rossz fehérvári kísérlet után) legalább annyira idegnyugtató volt, amennyire a közönség számára idegborzoló az izraeli fiú és Lee lökdösődése. Páros fault lett a vége, de egyéb tekintetben nem lehetett egyenlőséget felfedezni a meccs első szakaszában, határozottabb, gyorsabb, pontosabb volt az Alba.

Bőszen csereberéltek az edzők, a debreceni keret erejét ismerve meg sem lepődtünk azon, hogy az első meccs legjobbja, Toya csak a második negyedben jött be. El is kezdte a hátrány faragását a Vadkakasok együttese, de nem segített nekik, hogy a lepattanócsatát nagyon elveszítették. Főleg Youngernek köszönhetően, aki húsz perc alatt nyolc labdát kapott le, alaposan lefőzve az erőszakos, de vele szemben esélytelen Szendreit. Lee sokat játszott, akítv volt, de kezdeti hármasai után nem nagyon talált be, és felőrlődött a védőkkel folytatott harcban. Persze, tudtuk előre, a kulcsemberek tehermentesítőin sok múlik, nálunk Behr és Bódi, a túloldalon Lóránt volt közülük a legaktívabb.

Két, azonos eredménnyel végződött negyed után a harmadikban is az Alba kezdett jobban, már 19 pont is volt az előny. Ekkor azonban pár eladott labda, az ezekből vezetett, Lee és Toya által jegyzett debreceni lerohanások jelezték, még nincs vége a meccsnek. Fel is zárkóztak a Kakasok, de megint visszautalhatunk a meccskezdés jelentőségére. Ez a roham ugyanis akkor lett volna igazán hatással a végeredményre, ha nem ilyen távolságból üldözi ellenfelét a vendégcsapat. Lóránt ugyan továbbra is jól játszott, Trummer is élt egy tripla erejéig ritka játéklehetőségei egyikével, ám közben Nisavics, Góbi és főleg a továbbra is fáradhatatlan Spivey mindig villant, amikor kellett. Az utolsó negyedben nem is csökkent már lényegesen a különbség, sőt, a végjátékban egészen fölényessé tette sikerét a minden játékosát pályára küldő Farkas Sándor csapata.

A védekezés hatékonyságáról mindent elmond a vendégpontok száma, az esetek többségében tanácstalan vagy pontatlan volt a Debrecen. Hogy van, illetve lesz-e ennek jelentősége a későbbiek szempontjából, most még nem tudhatjuk, a rájátszásban elvileg minden győzelem ugyanannyit ér. Illetve, egy idegenbeli azért többet, nyilván tudják ezt az első meccshez képest sokkal jobban játszó Farkas-fiúk is…

Farkas Sándor: „Jó ritmusban játszottunk. Most 1-1, kedden másodszor próbáljuk meg bevenni Debrecent.”