Mi kell ahhoz, hogy egy csapat a rájátszás legklasszikusabb forgatókönyve szerint megnyerje egy párharc utolsó meccsét, ezzel kivívva a továbbjutást? Ami biztosan: képesség a győzelemre, nyerőemberek, hit és elszántság. Mindebből dupla adag sem árt, ha a feladat: idegenben nyerni... A negyedik mérkőzésen mutatott teljesítményével az Albacomp elérte, hogy a szurkolók higgyenek a sikerben, és ez nagyon nagy dolog, felér egy győzelemmel - a másikat, az "igazit" pedig Szolnokon kell megszerezni. Az "összetevők" adva vannak!

Nehéz persze követni ennek a párharcnak a lélektanát, mert úgy tűnik, mindkét csapat képes remekelni épp úgy, mint betlizni. Két, nagyon szoros meccsel kezdődött, mi is és a Szolnok is nyerhetett volna idegenben, de a küzdő felek elszalasztották az esélyt. Ez akár vissza is vethette volna őket - de valahogy mégis az jött ki jobban az aktuális mérkőzésből, akitől az előző alapján kevésbé vártuk. Fokozottan így volt ez legutóbb, hiszen az Olaj sima hazai győzelme után egy önbizalmában erős, határozott vendégcsapatot vártunk a Gáz utcában, egy "megfogott", tanácstalan Albával szemben. Ehhez képest a fiúk ismét befűzték a gépbe az alapszakaszban látott "Hogyan zúzzuk szét tökéletesen a Szolnok önbizalmát?" c. filmet, ismételt közönségsikert aratva vele szurkolóik körében. Sokak számára váratlanul minden működni kezdett, a csapatvédekezés éppen úgy, mint az egyéni játékok, egyszerűen remekeltek Hangáék!

És akkor most jön, egynapnyi szusszanó után a mindent eldöntő ütközet. Ne tévedjünk: a Tiszaligetben, ahol az ország egyik legvérmesebb közönsége várja (el) a hazai sikert, és adja ehhez támogatását, nem lehet esélyesebb a vendégcsapat. Mi sem vagyunk azok. Mégis, bízhatunk benne, hogy ránk valóban nyugtatóan hat az előző, még bőven a fejekben lévő győzelem, valamint az idénre alaposan megerősített Szolnokkal szemben támasztottakhoz képest kisebb elvárás. Az Albacomp, ezt pontosan láttuk, tudja, hogyan lehet megverni a Szolnokot, s ha a pénteki küzdőszellemmel, agresszivitással, hittel, s persze popntossággal játszik, ismét megmutathatja ezt a gyakorlatban is. Nem lehet persze figyelmen kívül hagyni, hogy ezúttal nem mi leszünk otthon, más lesz a hangulat, más lesz a játékvezetői felfogás, vélhetően az ellenfél hozzáállása is - ezek törvényszerűségek, be kell kalkulálni őket. De az is törvényszerű, hogy ha jól védekezik, okosan támad és ellenfelét elbizonytalanítja, hibákra készteti egy csapat, akkor nyerhet.

Ehhez lesz segítsége a csapatnak, mert, ha nyilván a hazai tábor töredékének megfelelő létszámmal is, de ott lesznek Szolnokon a fehérvári szurkolók, akik hisznek Simiékben. Sok jó teljesítményt láthattak tőlük a negyedik meccsen, miért ne bíznának abban, hogy a kapitány újra igazi vezér lesz, hogy Ádám idegenben is megmutatja, mivel tudott itthon a legeredményesebb lenni, hogy a palánk alatti, előzetesen vesztesnek ítélt csaták hősei, Mike és George, valamint mindenki más, újra elvesztett labdát nem ismerve, a magassági fölényt mozgékonysággal ellensúlyozva fékezi meg az ellenfél legjobbjait?

A végső kimerültség határán mozognak a csapatok, pedig egyiküknek újabb három nap múlva ismét játszania kell majd. S bár ez kíméletlenül hangzik, mi most nagyon szeretnénk, ha az Albacompnak lenne része ebben a "kegyetlenségben". Úgyhogy még egyszer fel kell fűteni a kazánt, nekiveselkedni, és mint legutóbb, ötödik sebességben robogva megpróbálni véghez vinni a csodát. A kalapot már megemeltük a fiúk előtt - jó lenne most égbe is dobálni örömünkben!