Úgy tűnt, a dobóhelyzetekkel jól sáfárkodó Szolnok akár két negyed alatt elintézheti a meccset, és ezzel akár a továbbjutást is - aztán fordulás után megérkezett a csarnokba a fehérvári védekezés. Szív, lendület, agresszivitás, küzdelem: a második félidei Albacomp megdolgozott a fordításért, talán ezért állt végre egy egypontos meccsen a szerencse is a mi oldalunkra.

Albacomp - Szolnoki Olaj KK 93-92 (17-23, 24-30, 24-15, 28-24)

Albacomp: Simon 19/6, Hanga 14/6, Toya 24/12, Lee 17/6, Banks 4 Cs: Keller 4, Bódi 11/3, Farkas, Fodor K., Antal. Edző: Szrecsko Szekulovics.
Szolnok: Fodor 13, Aleksic 12/3, Vesztergom 1, Barro 19/3, Báder 22/3 Cs: Váradi 9/9, Sonyák, Rice 16/9. Edző: Pór Péter.

Gyors pontváltás után magához ragadta a kezdeményezést az Olaj, ekkor még nem gondoltuk, hogy igen hosszú időre. A palánk alatt Barro kosaraival araszolgató, de kintről is jól dobó vendégek maximálisan kihasználták, hogy a mérkőzés első felében az Alba játékából hiányzott az a koncentrálás, ami a rájátszásban elengedhetetlen. Erélytelen védekezés, figyelmetlenségek miatt növelte lépésről lépésre a különbséget a Szolnok, melynek félidei, 73 százalékos dobószázaléka és 53 pontja részben Váradiék higgadtságát dicsérte, részben a mieink védekezését kritizálta. Nem ment sokkal jobban támadásban sem, a korábban megszokott gördülékeny csapatjáték helyett inkább görcsös erőlködés folyt.

A meccs előtt a legtöbb szurkolót az foglalkoztatta, melyik légiósát hagyja ki a szabályok szorításában Szrecsko Szekulovics. Az Alba mestere végül Radovicsot "jegelte", ez pedig automatikusan több lehetőséget biztosított David Toya számára. Hogy edzőjének ne legyen oka megbánni a döntést, arról a második félidő elején gondoskodott a higanymozgású bedobó, akit sem a palánk alatt, sem kint nem tudtak megállítani ekkor a vendégek. Kosaraival villámgyorsan tüntette el a komolynak tűnő félidei hátrány felét az Alba, s ez már előrevetítette, hogy őrült hajrá várható. A Szolnoknak az igazán agresszívvé váló védekezéssel szemben sokáig nem ment a pontszerzés, bár Báderrel nem bírtak a mieink. Már triplányira szűkítette a két csapat közti rést az Alba, de sokáig egy-egy hiba megakadályozta az egyenlítést. A lepattanózásban és védekezésben is magát rendesen odatevő Banks ziccerben dobta át a gyűrűt, Lee is elcsúszott helyzetben... Simon ellenben akkor termelt, amikor a legfontosabb volt, kétszer is átdobta a Szolnok zónáját, Bódi Feri a cseresorból előlépve rettentően fontos büntetőket kiharcolva és értékesítve vált főszereplővé - és a hatalmasat harcoló Alba a hihetetlen második félidő hajrájához közeledve már hétpontos előnyben volt!

Nem lett volna igazi playoff-csata a meccs, ha itt el is dőlt volna, hiszen az Olajban mindig volt, aki a leszakadást egy-egy kosárral megakadályozza, főleg Fodor betöréseire építhettek. Ellenben az első félidei hét triplájukhoz egészen az utolsó fél percig nem tudtak többet hozzátenni - akkor bezzeg Rice-ék ismét megvillantak. Őrült izgalmak közepette őrzött meg egy pontot előnyéből az Albacomp, vagyis annyi, épp csak elbukott meccs után most végre a maga oldalára állította a szerencsét. Ehhez a szünet utáni nagyszerű küzdőszellem, koncentráltság, és a nézőtérről érkező segítség kellett - remek hangulatú meccsen egyenlítettünk.
A fáradó együttesek eddig gigászi csatájában újabb felvonás következik kedden, Szolnokon.

Szrecsko Szekulovics: "A szüne után megfelelő agresszivitással védekeztünk. Más lett a játék ritmusa, és ez a támadásinkban is eredményt hozott."