Kezdődik a bajnokság érdemi része, ahol a besorolásnak köze van az alapszakaszhoz, de ahol utóbbinak igazából már nincs jelentősége. Lelkierőnek, küzdőképességnek és a győzelem tudományának annál inkább. Amelyik csapat ezek birtokában van, nyerhet, mindegy, hányadik helyről indul. A pályahátrány persze nehéz ügy, de nem leküzdhetetlen hendikep: hinni kell a sikerben, ez az alap.

Volt már példa rá a magyar bajnokság történetében is, hogy egy csapat lentről indulva verte végig a playoff mezőnyét. Körmenden például bízhatnak benne, hogy most, amikor Németh István újfent visszatér, megismétlődik a 2003-as menetelés. De, nem lebecsülve természetesen a remek hátvéd kosártudását, ott is a szellemisége volt igazán döntő, mert magával ragadta, vitte a többieket, akik elhitték, nem kaphatnak ki. Nekünk is volt ilyen vezérünk a "hőskorban", nem is egy, más kérdés, hogy az Albacomp mindhárom bajnoki címét úgy nyerte, hogy az alapszakaszt is behúzta előtte.
Mert persze azért nagy előny a pályaelőny. A Zalaegerszegnek csak a hazai meccseit kell nyernie a bajnoki címhez, miközben még nem kapott ki otthon ebben a szezonban. A Falco és a Szolnok is így lett bajnok a közelmúltban - a Paks viszont tavaly idegenbeli győzelmekkel, mert az alapszakaszban még nem remekelt. Az idei esélyek egyértelműen a remeklő, kupagyőzelmet is szerző, és a rájátszást a Sopron ellen kezdő Zete mellett szólnak. De nyilván nem lenne könnyű dolga, ha az ősi presztízsrangadón, a Körmend ellen kellene megvédenie a pályaelőnyt, miként a roppant masszív kerettel rendelkező Paks is megtréfálhatja a fináléban. Feltéve persze, ha említett csapatok nem esnek még vaskosabb tréfa áldozatául a Falco illetve a Kecskemét ellen...

Az Albacomp esélyei? Az biztos, hogy bravúr kell már a négy közé kerüléshez is, mert idegenből kell elhozni legalább egy győzelmet a Szolnok ellen. A két csapat történelmi párharcát már kiveséztük, ami a jelent illeti, közhely, hogy bivalyerős állománya van az Olajnak. Amely azonban ritkán játszott ennek megfelelően, és az alapszakasz végén több Tisza-parti szurkoló inkább az Albát tartotta a párosítás esélyesének... De a palánk alatti Báder-Barro kettős, a remek kezű Rice, a magyar válogatott mezőnyemberek vagy a triplaszóró Taylor egy csúcsformában lévő Albacompnak is komoly kihívás lenne. Kérdés, hol az a csúcsforma? A kupadöntőn nem volt, azt láttuk, de, ahogy a bevezetőben említettük, lehet, hogy nem is az fog számítani. Hanem, hogy oda tud-e állni a csapat teljes szívvel harcolni, keményen játszani, nem elbizonytalanodni egy percre sem. Hogy lesz-e, aki vállalkozik, amikor kell, és nem remeg meg a keze. A tetszetős, egységes csapatjáték, amelyet tavasszal láttunk a fiúktól, elég lehet a sikerhez, de amikor zökken a szekér, a kiváló kezektől a fejek és a szív veszi át a főszerepet.
Kíméltlen törvény, de így van: nem szabad hibázni, nem szabad elbizonytalanodni. Pályán és a kispadnál sem. Ez a playoff: itt a mentalitás és a lélek dönt. Az Albacomp tele van rutinos kosarasokkal, akik húzhatják magukkal a lendületet adó fiatalokat, az elegy tökéletes - de csak jó szellemben játszva. Mezőnyposzton megnyerhetjük a csatát, Simon, Hanga, Radovics is tud meccset eldönteni, a centerek pedig utolsó töltényig kell, hogy harcoljanak az - estelges - túlerő ellen.

A rájátszás elején még mindenki esélyes. Itt elfelejtik a játékosok és a szurkolók is a korábbi bizonytalanságot, sérelmeket, teljes az összhang, mindenki egyet akar. A Tiszaliget atmoszférájában nem könnyű ellenfélként nyerni, de az alapszakaszban majdnem sikerült, korábban pedig már többször, playoffban, sőt döntőben is. Ami az alapszakasz balszerencsés meccsét illeti - fogjuk fel úgy, akkor egy kevéske hiányzott: most ennyivel kell több.
Ez a rájátszás lényege.