Ha nem is tartunk ott, hogy bőszen számolgatjuk a sorozatban elért győzelmeket, kétségtelenül jóleső érzés, hogy szériában nyerte meccseit a csapat, amivel versenyben maradt a legjobb négy közé jutásét folytatott harcban. Ebben a helyzetben sem az a legfontosabb ugyanakkor, hogy mikor kaptunk ki utoljára, hanem mindig a következő meccs - és fokozottan igaz ez most, amikor a közvetlen rivális Pakshoz látogatnak Radovicsék.

Ahogy nem szabad túlértékelni egyetlen győzelmet sem, úgy bagatelizálni is felesleges a különböző meccsek jelentőségét: nyugodtan kijelenthetjük, kulcsmérkőzés következik. Az Albacomppal azonos célokért küzdő, és jelenleg ugyanannyi verségnél tartó (de egy mérkőzéssel többet játszó) bajnokcsapat otthonában tehet hatalmas lépést megfelelő alapszakasz-helyezés eléréséért a Szekulovics-csapat. Utólag furcsának tűnik, de mégis jogos volt az óvatosság a szuper állománnyal rendelkező Szolnok elleni rangadó előtt, és ugyanez a helyzet most, hiszen hazai pályán az ASE mindenkivel szemben esélyes(ebb).

Amióta edzőt váltott, valamelyest visszatalált a "helyes útra" a paksi gárda, erre utal, hogy keveset botlik a bajnokságban Horváth Imre irányítása alatt. A kupából éppen az új tréner regnálása kezdetén kiverte ugyan az Alba, de kétségtelen, a visszavágót két ponttal ők nyerték, márpedig ennyi  most is elég lenne nekik. A kupapárharc persze összességében azt mutatja, Fehérváron tudják, mivel lehet felülmúlni a Paksot, s remélhetőleg, most valóban megalapozott önbizalommal érkezve, ezt be is tudják mutatni Simonék. Hogy nehéz lesz, arra persze mérget vehetünk, hiszen olyan csapat lesz az ellenfél, amely légiósai mellett magyar válogatottakat foglalkoztat, s ha e két kategóriába jelenleg nem beférő játékosait nézzük, akkor is Mészároshoz vagy Gulyáshoz jutunk... Bivalyerős állomány tehát, amelynek nyilán megvannak a gyengéi, csak éppen azokat a paksi csarnokban nem könnyű kihasználni.

Az utóbbi hetekben Horváth Ákos lett a bajnoki címvédő fő pontfelelőse, de a korábban palánk alatt remeklő Dill is kezd újra magára találni. A szezon közben igazolt LeGrange már otthonosan mozog új csapatában, övé a karmesteri pálca - már amikor nem kéri el tőle a gyorsaságával már nem, szívósságával, dörzsöltségével, mérhetetlen rutinjával azonban az ellenfelek szurkolóit még mindig agyvérzés közeli állapotba juttani képes Mészáros. Amíg ő mozgatja az ASÉ-t, egyetlen ellenfél sem fogja könnyen felülmúlni a paksiakat, hát még, ha Gulyás is klasszisához méltón tevékenykedik. Bár az óriás már ritkán tölt sok időt a parketten, jelenléte ismét nyomatékosíthatja, hogy a fiatal fehérvári centereknek nincs könnyű dolguk ebben a mezőnyben. Igaz ez Clark esetében is, az amerikai kontingenst pedig az általunk roppant kedvelt Tory Walker teszi teljessé, aki talán ismét kihúzódhat a neki legjobban fekvő hármas pozícióba, kétségtelen, rá is nagyon oda kell figyelni.

És akkor olyan, többször bizonyított, jókezű emberekről, mint Kiss vagy Körtélyesi még nem is szóltunk, igaz, utóbbi sérülés miatt aligha játszik ellenünk. Egy szó, mint száz, a Paks még Fehérváron is kemény feladatot jelentene, hazai környezetben pedig tényleg mindenki ellen favorit. Félni ellenben felesleges, hiszen az utóbbi hetekben látott egységes, az egyéni extrákat is a csapat szolgálatába állító, fegyelmezett játékkal  az Alba folytathatja jó sorozatát. A közönség a Szolnok ellen végleg a csapat mellé állt, nemcsak a játék minősége, hanem az egyetlen percig sem lankadó küzdőszellem miatt is - ez a tényező Pakson minimális feltétele az esetleges sikernek. Szrecsko Szekulovics most talán több embrt forgathat, mint a Szolnok ellen, de épen a csonka csapattal aratott diadal bizonyította, hogy a mennyiséget minőséggel pótolni lehet. Azon a színvonalon játszva nem érheti kellemetlen meglepetés a csapatot, s bár ezt persze (sajnos) garantálni mindig nem lehet, a közönség támogatását ismét érezni fogják Hangáék.
Nem adhatjuk olcsón a bőrünket a bajnok otthonában sem, ez az alap. És a küzdőképeségre, mint alapra, igen szép építmény is felhúzható.