Szereted a focit? Ki a kedvenc játékosod?
Inkább csapatot mondok: Manchester!
Nekem meg Ronaldinho, és Te valahogy rá emlékeztetsz...Szerinted hogy van az, hogy Te ennyire élvezed a játékot, a legtöbben viszont "csak" harcolnak, küzdenek?
Gondolom, ez adottság lehet. A pályán kívül is ugyanilyen vagyok, vidám és optimista - talán ez jön ki a meccseken is. De ahogy az életben is vannak rosszabb időszakok, úgy a pályán sem lehet mindig csak az élvezetről beszélni. Mondjuk úgy, hogy mindig azon vagyok, hogy jól érezzem magam a pályán, hiszen ilynekor tudok jól játszani. De nem az a célom, hogy minél töbször megtkerjem a labdát a lábam között, a trükkök nem öncélúak, hanem mindig az aktuális helyzet hozza őket.
Adsz két sapkát, kapsz két faultot és persze, hogy kizökkensz a ritmusból...
Pedig nem kéne! Úgy érzem, abban is sokat fejlődtem, hogy mostmár hamarabb túlteszem magam egy-két rossz megoldáson, bírói ítéleten vagy éppen egy könyökösön mint korábban.
Miben kell még fejlődnöd?
Nem ártana a dobásbiztonságon javítanom és a mozgásból való beleállás sem az erősségem, de talán nem is lesz az soha. Ezért is passzol hozzám jobban az irányító poszt, pedig korábban még 3-asnak, sőt 4-esnek is elképzeltek, de Simi mellett hátvédként is nagyon jól érzem magam a pályán.
Úgy látszik nem csak a pályán van meg az összhang köztetek. Gyakran látni titeket együtt.
Igen, tényleg jóban vagyunk. Sőt van egy már már szertartásnak nevezett szokásunk: minden meccs előtt kettesben vacsorázunk valahol és megbeszéljük a dolgokat.
Mondtad, hogy még minidg van benned tartalék.Mi a célod, álmod?
Magyarországon nem igazolnék másik csapatba, de egy erős európai bajnokságban szívesen játszanék. Az NBA iránt felemásak az érzéseim, nem biztos, hogy jó lenne valamelyik farmcsapatban lengetni a törölközőt. Azért persze idén vagy jövőre megpróbálom. Mármint azt, hogy fenn is maradjank a draftlistán, hamár odakerültem aztán vagy kiválasztanak vagy nem. Ugyanis tavaly levettük róla a nevem, mert ha végül mégsem választanak ki, akkor már többé nem vagyok draftolható.
Te szoktál túlórázni? Edzés után ott maradsz a csarnokban?
Tőlem sem áll távol egy kis szorgalmi, de arra képtelen lennék, hogy edzés előtt-után órákat gürizzek. Úgy érzem, akkor 25 évesen talán abba is hagynám a játékot, mert Én csak addig tudok jó lenni, míg élvezem amit csinálok.
Neked azt hiszem az ösztönös tehetség, a kreatívitás a fő kincsed. Örökölted őket vajon?
Lehetséges. Apukám ugye afrikai, nem tudom, tőle miből, mennyit örököltem. Anyukám és nagymamám magasugró volt, ez alapnak megteszi... Anyai nagynénimet sokan ismerik Fehérváron ő NBI-es kosaras volt, Vékony Viktória.
Mesélj még a családodról légyszíves. Egyáltalán egyedül élsz?
Már igen, hál' Istennek. Korábban Szabó Tibivel és másokkal kellett közösködnöm. Másfél éve élek komoly kapcsolatban a párom néhány évvel idősebb nálam. Azért családot még nem tervezek... A nagyszüleim nagyon fontosak nekem, ők minden meccsemen itt vannak. Szoros barátságot őrzök a volt pesti kosaras társaimmal, a Budapesti Legyőzhetetlen Feketéktől "nem a bőrszín adta a nevet, mielőtt megkérdeznéd... Amúgy tényleg legyőzhetetlenek voltunk, Magyar Bajnokok lettünk a 14, 16 és 18 éves korosztályban is. U20-at pedig már az Albacomppal nyertem. Felnőtt bajnoki címem nincs még, legalább is egyenlőre...

Az alábbi interjú a Kosárpárbaj XIII. évfolyam 2. számában jelent meg.