Meccsenként átlagban 15 pont, 7 gólpassz, 35 perc játék alatt 27 VAL-értékpont: a számok is mutatják, a magyar játékosok között kiemelkedően teljesít az Albacomp csapatkapitánya, aki az egész mezőnyt tekintve is a legjobbak közé tartozik ebben a szezonban. S amíg a vezér ilyen, bízhatunk benne, hogy a csapattársak is hasonlóan iparkodnak... Simon Balázzsal beszélgettünk.

- Nem mondhatjuk, hogy ott folytattad, ahol az előző idényben abbahagytad, hiszen miként a csapat, te is nagy hullámvölgybe kerültél tavaly tavasszal. A kettő között nyilván van összefüggés, de mi lehetett az oka?

- Nem tudom, és már nem is gondolkozom ezen. Az biztos, hogy nem vagyunk robotok, mindenkinek lehet rossz periódusa, sajnos ez tavaly nemcsak nálam bizonyosodott be. A nyáron próbáltam sokat pihenni, feltöltődni, és úgy készülni, hogy az új szezon jól sikerüljön. Bízom benne, hogy ezúttal nem olyan lesz a végkifejlet, mint tavaly. Jó passzban vagyunk, egyre inkább együtt van a társaság, de a lényeg, mint mindig, a bajnokság végén jön.

- Úgy tűnik, valódi verérszerep jut neked, még úgy is, hogy rutinos kosarasokban egyébként nincs hiány a mostani Albában. Mennyire van szükség igazi vezetőre a pályán és mennyire akarsz megfelelni ennek?

- Én is úgy érzem, hogy van ilyen feladatom, hiszen már rengeteg csatában részt vettem az elmúlt bő évtized alatt, és nyugodtan mondhatom, szinte mindegyik csapatomban várták is tőlem, hogy élre álljak. Ne feledjük, az irányító poszt eleve ilyen feladatkör, ráadásul itt csapatkapitány is vagyok, vagyis pályán és pályán kívül is össze kell fognom a társaságot. Úgy érzem, jól megy, hallgatnak rám a fiúk, persze a tiszteletüket eddigi pályafutásom mellett a folyamatos jó teljesítménnyel tudom kivívni.

- A rutint nem csak te képviseled a csapatban, rengeteg nagy meccset megélt "veteránok" is vannak itt. Ilyen profiknak is kell útmutatás?

- Igazából mindenki tudja, mi a szerepe. Az irányítónak főleg a társak helyzetbe hozása, persze ha kell, be is fejezni a támadásokat. Ami a pályán igazán a vezéri feladat: ha ritmust kell váltani, űzni-hajtani a fiúkat, a fiatalokat biztatni, nemcsak meccseken, edzésen is. A rutinosabbaknál nincs szükség tanácsokra.

- Nem állunk rosszul, de tavaly ilyenkor még jobban álltunk - aztán elbuktuk a szezont, magabiztos előnyről. Ez a veszély most nem fenyeget?

- Senki nem tudja, mi lesz pár hét múlva. Ami biztos, tavaly egyéniségekben voltunk jók, idén inkább csapatként. Lehet, hogy nincsenek Bell vagy Doyne szintű klasszisok, de küzdésből, egymásért harcolásból többet adnak, és ez többet is ér összességében. Persze most sem vagyunk híján remek játékosoknak, és még azt se mondom, hogy bennük nincs meg ugyanaz, ami tavaly Bellékben, hogy időnként egyedül, egyénileg akarják megoldani a feladatokat. Ennek olykor nyögés a vége - de ők is látják, hogy ha inkább passzolnak még egyet, azt vissza is kapják, és előrébb vagyunk... Borko például a legutóbbi meccseken ezt remekül megértette. George más eset, magának valóbb. Van, amikor belead apait-anyait és mindent bedob, máskor meg elmegy a kedve az elején. Nála az arany középutat kell megtalálni.

- A jó utat mindenesetre a csapatnak sikerült, hiszen sorozatban nyertük a meccseket mostanában, igaz, ez volt az a része aszezonnak, amikor ezt vártuk is, sőt elvártuk. Folytatható-e a sorozat a nehezebb találkozókon is?

- Valóban úgy kalkuláltunk, hogy itt év elején gyűjtögethetjük a pontokat. A Kaposvár-meccs nagyon fáj és nagyon hiányzik az a győzelem, de azt leszámítva most az a jellemző, hogy nem mindig játszunk jól, de nyerünk. Korábban egészen jó játékkal vesztettünk el meccseket - azért ez a mostani többet ér... Az önbizalomnak és a hangulatnak nagyon jót tett a nyertes széria. A fiatalok, például Hanga Ádám vagy Farkas Attila megtalálják a helyüket, egyre magabiztosabbak. Ezek a dolgok sokat érnek, mert most jön a neheze. Biztos vagyok benne, hogy a következő négy mecsből is lesz nem egyszer reális esélyünk nyerni. A Kecskeméten nagy nyomás lesz ellenünk, mert kiszorulhatnak a nyolcból. Pakson már a kupában megmutattuk, hogy nem vagyunk eleve kudarcra ítélve, abból a végjátékból, ha nem lett volna már mindegy, egy bajnokin győztesen jöttünk vona ki. Itthon a nagyon erős Szolnokkal is játszhatunk egy jó és kemény meccset.

- És akkor már ott is vagyunk, hogy mire lesz elég mindez az alapszakasz végén?

- Nézd, kalkulálni persze lehet... A legrosszabb eset, hogy most négyet bukunk, ellenben még akkor is az utolsó három meccs hozható. De ha ebből a négyből kettőt megnyernénk és a végén sem hibáznánk, szerintem a legjobb négyben végeznénk. De nem ez a lényeg. Én azt mondom, legyünk biztosan a nyolcban, utána pedig a negyeddöntő eldönti az egész szezont... Arra a három, négy vagy öt meccsre kell úgy felkészülnünk, hogy bárkivel és bármilyen pozícióból is játszunk, nyerhessünk. És akkor senki nem fogja kérdezni, miért lettél esetleg csak ötödik vagy hatodik az alapszakszban. Mert azt tényleg megtanulhattuk tavaly, hogy bizonyítványt a végén osztanak - és senkit nem vigasztalt utólag a jó alapszakasz-helyezés. Szóval, én azt mondom, legyünk a nyolcban, és biztosan lesz reális esélyünk az elődöntőre.