Két nagy múltú csapat, korábbi bajnokok, amelyek még nemrég is a napos oldalon jártak - most inkább a küzdelemről szól az életük, nehezebb körülmények között. És ez a küzdés megjelent a pályán is, mert tényleg gigászi harc zajlott, és az nyert, aki több kosárért harcolt meg. Hátrányból fordítva hozta a meccset az
Alba.Albacomp-Falco-Szova KC Szombathely 85-80 (16-21, 24-23, 27-18, 18-18)

Albacomp: Simon 9, Hanga 20/9, Toya 14/6, Lee 21, Banks 13/6 Cs: Keller, Farkas, Fodor, Radovic 8.
Falco: Kálmán 17/3, Frazier 24/3, Pankár, Kazlauskas 14/12, Dies 14 Cs: Borszéki, Horti, Wilson 11/3, Szanati.

David Toya triplájával 3-2-re vezettünk - aztán percekig nem dobtunk pontot... Az első negyed közepén még ez a három pont virított az eredményjelzőn hazai oldalon, szerencse, hogy a vendégek sem sziporkáztak. De azért többször betaláltak, szokás szerint szép számmal érkező szurkolóik örömére kilenc ponttal is vezettek. Dies élt a palánk alatt, és Frazier semlegesítése is gondot okozott a szellősen védekező Albacompnak, miközben a túloldalon még a ziccerek értékesítése sem mindig sikerült. Szerencsére a triplák segítettek, Toya ismét, majd Hanga is kintről volt eredményes, így csak ötpontos hátrányból kezdtük a második negyedet.

Ez sokáig a "feljövünk kettőre - elhúznak héttel" koreográfia mentén zajlott, erre szokás mondani, hogy hullámzott a játék... Akárcsak a kispadok kedélyállapota a játékvezetők ítéleteinek függvényében, ahogy sejthető, senki nem a számára kedvező ítéletnél akart agyérgörcsöt kapni. A hangulat igen hamar elérte az Alba-Falcókon megszokott felfokozott szintet, hát még, amikor hosszas üldözés után sikerült kiegyenlíteni. 35-35-nél azonban, bár volt sansz, nemhogy nem vettük át a vezetést, de a Radovics elleni technikainak is köszönhetően hat pontot kaptunk jóformán egy támadáson belül. Így megint csak annak kellett örülni, hogy nem húz el jobban a Falco, a szünet előtti utolsó akció így is hű képe volt az addigiaknak: rádobtuk - lejött, visszatettük - az is lejött...

A Paks elleni kupameccshez képest jelentős különbség volt, hogy Banks nem szórta a pontokat, az első két negyedben háromig jutott. Fordulás után aztán hozzátett tízet, és ezzel végre meglett a fordítás is. A harmadik negyed volt a kulcs a győzelemhez, nemcsak "George papa" miatt: védekezésben is sikerült jobban zárni. A küzdelem nem csökkent, Lee rendszeresen megszenvedett kosaraiért, Simon gyakran hiába kereste a rést a falban, sok volt a szabálytalanság és a hiba. De az Albának volt több jó periódusa, hétpontos vezetésre is szert tettek Hangáék, a Falco azonban nem szakadt le, Kazlauskas hármassal jelentkezett, pedig amúgy eléggé észrevétlen maradt.

Sőt, ugyanő, szintén triplából, ki is egyenlített a záró periódus elején, amikor 5-0-val jelezték a vendégek, hogy nem kerültek padlóra a kilenccel elvesztett harmadik negyedben. Szerencsére ez meg a mieinket nem rogyasztotta meg, a 14 pontja mellett 8 gólpasszt is kiosztó Toya, a lepattanókat egyaránt ellentmondást nem tűrően kapkodó Lee és Banks, a kevesebbet játszó, de az utolsó negyed második felében két fontos kosarat is szerző Radovics is sokat tett a közösbe, a Falco nem tudta visszavenni a vezetést. Kálmán kipontozódása után halványultak a vendégremények, ám Kazlaukas negyedik triplája kevesebb mint fél perccel a vége előtt újabb infarktusos pillanat volt: csak eggyel vezettünk. Szerencsére Simon keze nem remegett meg: bár összességében ismét nem büntetőztünk jól, a legfontosabb pillanatban a kapitány nem hibázott. Hanga pedig a szombathelyi időkérés után azonnal labdaszerzéssel és ziccerrel demoralizálta végképp a vendégeket.

Megharcolt győzelem volt, amivel egy riválist kissé leszakított, egy hazai (tehát kötelező) győzelmet behúzott a csapat, ismét jelesre vizsgázva küzdőképességből. Az őszi nagy különbségű vereségért hasonló győzelemmel visszavágni nem sikerült, de nem kizárt, hogy ez a szoros siker még többet ér majd a végelszámolásnál - ehhez persze a következő meccseken is hasonló koncentrálás és harcosság kell majd. Az élet: küzdelem. De most lehet szusszanni egyet.