Legsúlyosabb vereségét Szombathelyen szenvedte el ebben a szezonban az Albacomp, hiszen harminc pont fölött is volt a különbség, végül huszonkettővel nyert a Falco októberben. Jogos tehát a visszavágás vágya, ráadásul a szoros play-off helyezkedésben minden pontra szükség van, itthon pláne - a hírek szerint igen sok vasi szurkoló érkezik, hogy a vendégek is otthon érezzék magukat szombaton. Kell tehát az egység pályán, de a pálya és nézőtér között is fehérvári részről!

Ugyanaz biztosan nem lesz a meccs képe, és ennek tragikus oka van: a szombathelyi találkozón (is) a mezőny egyik legjobbjának bizonyuló Horváth Zoltán már nincs közöttünk. Halála óta, nem meglepő módon még egységesebb, egymásért küzdő társaság lett a Falco, bár szakmailag nyilván nehéz pótolni egy olyan centert, aki azóta is az élmezőnyben van több egyéni mutatóval... A helyén szereplő új igazolás, Dies azonban iparkodik, s legutóbb Szolnokon, a bajnokság esélyesének számító Olaj ellen vezérletével kis híján meglepetést okozott Nikola Lazics csapata. S ha már a szerb mester... Köztudott, hogy idény közben Déri Csabát váltotta, aki emlékezetes nyilatkozattal borzolta a fehérvári szurkolók idegeit az októberi meccs után - aztán rá kellett jönnie, a Falco sem feltétlenül élcsapat idén. Jelenleg az utolsó Salgótarján edzőjeként működik.

Nem az edző miatt van tehát bennünk revánsvágy, egyszerűen illene visszavágni a sima zakóért, persze az se baj, ha a ruha kisebb lesz, csak meglegyen. Nem lesz egyszerű, mert magyar szinten komoly értékei vannak a Falcónak, a már említett Dies mellett a szintén menet közben szerződtetett Frazier (Szolnokon nem vált be, mármint hazai játékosként, mert múlt héten 28 pontot dobott a Tiszaligetben, ellenfélként...), s természetesen az elnyűhetetlen Kálmán (bár már jóval hátrébb található a pontlistán, mint éveken át megszokhattuk, de még mindig ő osztja ki a legtöbb asszisztot meccsenként, s lehet, hogy ez a kombináció még veszélyesebb). Nem feledkezhetünk meg a tavaly előtti bajnoki címben főszerepet vállaló Kazlasukasról sem, bár hatékonysága eddig nem idézte az akkorit, azért kétségtelenül benne van a potenciál.

Nincs viszont már a vasiaknál az ellenünk a mezőny legeredményesebbjének bizonyuló Morris, a centerposzt és a kispad változásairtól pedig már szóltunk. Lazics mester a türelmes csapatépítés híve, s bár erre ezúttal ideje nem nagyon volt, azért előrébb lépett a Falco szervezettségben, ez pedig, a tárgyalt egyéni kvílitásokkal már bárkire veszélyes elegy lehet a honi mezőnyben. És akkor még ott vannak a szrukolóik, akik ugyan általában képtelenek csak a szurkolással foglalkozni Fehérváron, alapvetően mégis komoly támaszt jelentenek a csapatnak.

Íme, minden szinten adott hát a kihívás: nyilvánvaló, hogy csak motivált, egységes, fegyelmezett és az egyéni villanásokat sem egy-két játékosra "korlátozó" Albacomp veheti fel velük a versenyt. Egy várhatóan jó hangulatú rangadón, mert azzal nem szokott probléma lenni a Falco ellen... A mi csapatunk is változott szezon közben, a szombathelyi rémálomban nem volt benne Banks és Toya sem, akikkel erősödtünk. Nem feledve az őszi vereséget, valamint az előző két rájátszást, amelyben egyaránt a szombathelyiek búcsúztattak minket, most mégis elsősorban az idei szezon alapvető célkitűzései miatt kell nyerni: a sűrű mezőnyben minden botlás végzetes lehet. Ha nem marad az öltözőben egyik félidő elején sem a csapat, ha a Paks ellen látott harci szellemet megőrzi, az elkövetett hibákat ellenben elhagyja, és a dobószázalékot feljebb tornássza (érdekes módon a triplák jobban mentek, korábban ez nem volt jellemző...) - akkor meglesz a siker. Nem a szurkolókon fog múlni, ez biztos, ők legalább annyira ünnepelni akarnak a Falco-meccs végén, mint az a játékos, akiben él az őszi kudarc fájó emléke, és tudja, mit kell tenni, hogy kellemetlen epizóddá enyhítse ezt az emléket.
Legyenek minél többen.