Olyan különbséggel sikerült nyerni, ami már alap lehet a reménykedésre a továbbjutást illetően - de semmiképp nem ok a túlzott elégedettségre. A Paksot tízzel verni mindig siker, csak éppen itt van még egy visszavágó, amelyen főleg a támadásban tapasztalható bizonytalanságok kijavítása lehet a megfelelő eredmény kulcsa.

Albacomp - Atomerőmű SE 76-66 (16-19, 20-18, 22-18, 18-11)

Albacomp: Simon 7, Toya 9/3, Bódi, Lee 16/6, Banks 33/18 Cs: Keller, Hanga 5, Radovic 6.
ASE: Mészáros 12, Kiss 3/3, Horváth 5/3, Körtélyesi 10, Dill 15 Cs: Clark 7, Legrange 9/3, Medve, Gulyás 5.

A vendégek kezdtek jobban, és az elején megszerzett előnyüket az egész első félidőben meg is őrizték. Pedig nem lehetett állítani, hogy sok lábon állt volna a támadójátékuk: Körtélyesi és Dill szerezték a kosaraikat. Igaz, az Albacompban még rövidebb volt a pontfelelősök névsora: sokáig csupán Banks szerepelt rajta... Az első negyedben nyolccal is vezetett a fehérvári védekezés kihagyásait könnyedén kihasználó ASE, szerencsére kintről viszont mi céloztunk jobban, Lee és Banks tripláival tartottuk a lépést.
A második negyedben már sokkal több gondja volt a támadásokkal Dzunics csapatának,látszott, hogy egy igazi pontgyáros nagyon hiányzik jelenleg Pakson. Horváth Ákos sokat vállalt, de nagyon rossz százalékkal, Dillen a palánk alatt - amikor odafigyelt - jól védekezett Banks papa, a többiek pedig inkább tologatták a felelősséget. Ennek megfelelően egyenlített, sőt a vezetést is átvehette volna az Alba, hogy nem tette, az főleg a szünetig kihagyott nyolc (!) büntető számlájára írható.

A fordulást követően aztán villámgyorsan eltűnt a minimális paksi előny a tábláról, mert 7-0-val kezdte a harmadik etapot az Albacomp - pontosabban George Banks... A húsz pont főlé lépő amerikai fickándozását látva Dzunics harcba küldte Gulyást, de ez se jött be: egyrészt az óriásnak már a második kosaránál sikerült technikait kiprovokálnia Hartyáni játékvezetőből (ki tudja, miért ordított rá?), másrészt Banks az este leglátványosabb tripláját éppen Gulyás fölött vágta be. Minden adva volt hozzá, hogy akár elhúzzon az Alba, hiszen elbizonytalanodtak a vendégek, de eladott labdákból, elrontott támadásokból álló segítséget nyújtottak nekik a hazaiak. Volt, hogy Alba-támadásnál fehérvári játékos paksit indított, s a végén még oda is ütöttünk, hogy plusz büntető legyen...

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a rettenető sok kezdetleges hibával tarkított utolsó negyed első fele a kosárlabda paródiája volt, persze foghatjuk az izgalmakra is a rontásokat. Öt perc eltelt a záró játékrészből, és még csak 5-5 pontot szereztek a csapatok... Kérdés volt, ki kászálódik ki előbb a gödörből, s amikor két fehérvári akció kosárral zárult, úgy tűnt, megvan a válasz. Tíz fölé is nőtt röpke időre a különbség, Mészáros azonban a tőle megszokott szívóssággal harcolva ismét visszahozta a vendégreményeket. Kellettek Lee villanásai, akit egy-egyben nem tudtak megállítani a paksiak, a végén pedig három másodperccel a dudaszó előtt beemelte a kilencedik hazai triplát. A különbség így a kupapárharcokban határesetnek számító tízpontos lett - mindenképpen Simon Balázsék várhatják kedvezőbb helyzetből a visszavágót, de biztosra nem mehetnek Pakson. A győzelem vitathatatlanul megérdemelt, főleg, mert ellentétben a vendégekkel, az Albának volt extrája támadásban, a 33/18-cal záró Banks személyében.