Újabb rangadó következik. Igaz ez még akkor is, ha a Sopron soha nem nyert Fehérváron, és ritkán volt nagy ellenfél a play-offba kerülés tekintetében. Utóbbi ezúttal feltétlenül igaz rájuk (is), vagyis duplán számít egy siker ellenük - ráadásul akár szoros győzelemmel is jobban állhatnánk összevetésben, mert Sopronban minimális vereséget szenvedtünk. Nincs mese, a csapatnak végre képesnek kell lenni hozni a szoros meccsek végjátékát is!

Lehet a balszerencsére hivatkozni, és "mi lett volna, ha..." kezdetű mondatokat sóhajtozni, ám tény: aligha véletlen, ha egy csapat a kiélezett hajrájú meccseket inkább elveszíti, mint megnyeri. Kétségtelen, Sopronban mindössze egy büntetőn múlt a dolog, hiszen Lee-nek alig több mint egy másodperccel a vége előtt "meccslabdája" volt. Kimaradt, jött a hosszabbítás és a vereség. Bosszantó, s ha leszámítjuk, hogy egy büntetőt azért ilyen szituban is be lehet dobni, mondhatjuk: balszerencse. Ám most már túl sok az utolsó percekben, szoros állásról elveszített mérkőzés ahhoz, hogy ne lássuk: alighanem mentális okai vannak a "pechsorozatnak". Volt, hogy utolértük az ellenfelet, volt, hogy mi vezettünk, mégis kikaptunk. Nyilván az önbizalomnak sorozatban nem tesz jót az ilyen, és ez hozza az újabb bakik lehetőségét, de nincs mese: koncentrálni kell, harcolni és a magunk oldalára fordítani a szerencsét. Ebben a bajnokságban valóban minden egyes pontnak (meccsen dobottnak és győzelemmel szerzettnek) óriási jelentősége van, mert nagyon úgy néz ki, hogy legalább tíz csapat pályázik a nyolc play-off helyre, és közöttük hat-hét majdnem azonos mérleggel áll...

A Sopron is teljes joggal érzi úgy, hogy akár egy idegenbeli bravúr is elég lehet, ha hazai pályán a szokott megbízható formáját hozza. Két gond van ezzel a Meszlényi csapat szemszögéből: egyrészt legutóbb elveszítette hazai veretlenségét, másrészt idegenben nem szokott vitézkedni. Éppen utóbbi miatt maradt le többször is a rájátszásról, olykor valóban balszerencsével. De, ahogy írtuk, a szerencsét ki kell érdemelni... Idén sokat tesznek érte, mert mindenkinek méltó ellenfelei. Brooks személyében a bajnokság jelenlegi legponterősebb játékosa (22.07 pont meccsenként) az övék, de a tízes listán ebben a kategóriában ott van Richardson is (17.8) és még az átlag 17 pontos Knight is megelőzi a legeredményesebb fehérvárit, Simon Balázst. Az ausztrál center ráadásul a lepattanókat is jól szedi (7.92), ami csak azért különösen érdekes, mert ezen a mműfajon bizony meccseink mentek el korábban...

A képlet persze egyszerű: nem az egyéni statisztikák nyernek vagy vesztenek, hanem a csapatok, és még a remek játékosokkal érkező Sopront is legyőzheti, akár simán is az Albacomp, ha egységes csapatjátékot nyújt, az ezerszer kívánt és hangoztatott, remélt jó védekezéssel. A vendégek amerikaijai egy-egyben nehezen megállíthatók, de szívóssággal, szervezett védekezéssel elkedvteleníthetők, ráadásul, ahogy volt róla szó, idegenben ritkán hozzák soproni formájukat. Ezzel együtt nem kizárt, hogy ismét szoros csatába bonyolódik az Albacomp, éppen ezért kell minden játékosnak az első pillanattól átéreznie, hogy immár minden meccsen, ezen is "élet vagy halál" múlik a szezon kimenetele szempontjából. Ha az elvárható figyelemmel, elszántsággal játszunk, a közönség biztosan ott lesz a fiúk mellett, mert a szurkolóknak még sosem kellett elmagyarázni, mekkora a tét...
Harcos Albát akarunk látni, meg persze győzteset, de előbbi úgyis feltétele az utóbbinak. Nem biztos, hogy elégséges - de, hogy szükséges feltétele, az vitathatatlan. S ha meglesz, átfordítjuk a javunkra az utolsó percek mostanában szerencsétlen kimenetelét.