Aki magának vermet ás, az nem tud kijönni belőle. Közmondásnak gyenge, de az Albacomp - Kaposvár meccs rezüméjének megteszi. Egy fegyelmezetlenül, dekoncentráltan és minimális keménység nélkül játszó hazai csapat két és fél negyed után kapott észbe, de a végén a szerencse a játékban nem sokkal többet mutató, ám végig harcosan, nagyot küzdve játszó vendégek mellé állt, nem érdemtelenül.Albacomp-Kaposvár 83-85 (21-20, 26-30, 18-19, 18-16)

Albacomp: Simon 17/3, Hanga 4, Radovic 9, Lee 24, Banks 6 Cs: Keller 2, Antal, Bódi 7, Madár, Toya 14/3.
Kaposvár: Prejean 15/3, Vojvoda 15/9, Welton 14, Hendlein 24/3, Dávid 10, Cs: Kovács, Soós 3/3, Kiss, Orosz 4.

Az év első fehérvári kosarát Geoger Banks szerezte, és jó lenne azt írni, hogy ezzel megadta az alaphangot. Az igazság azonban az, hogy úgy a center, mint a csapat is némi túlzással el is lőtte a puskaport ezzel, legalább két negyedre... A kölcsönös adok-kapok, ami a pontgyártásban kialakult, mutatta, hogy az egy-egy elleni védekezés egyik társulatnak sem erénye. Nálunk Simon, a vendégeknél Vojvoda könnyedén lépegetett be a falba, a gond ott kezdődött, hogy hamarosan kiderült, a kaposváriak ezt megelőzendő hajlandóak keménykedni, mi pedig nem.

Sok könnyű, ngyon könnyű vendégkosár született, szintén bosszantotta a publikumot a második-harmadik esélyből szerzett somogyi pontok sora, főleg Hendlein élt ezzel remekül. Mintha még téli álmot aludt volna az Albacomp, az itt-ott felhnagzó ébresztő ekkor még nem segített. A külső dobások egyáltalán nem sikerültek, szépen építgette előnyét a szintén sokat rontó, de összeszedettebben védekező és kellő keménységgel játszó Kaposvár.

Bíztunk benne, hogy félidőben helyre teszi a csapatot Szrecsko Szekulovics, de úgy tűnt, nincs ébredés. A harmadik negyed eleje volt a mélypont, tíz fölé nőtt az elképzelés nélküli Alba-támadásokat könnyedén megkontrázó vendégek előnye. Immár hangos volt a fütty a nézőtéren, ami azonban rögvest biztatásba fordult, amint Simon triplájánál (az első fehérvári hármas a meccsen!) felcsillant a remény. A hazai irányító hátára vette csapatát, ő és Lee szállították a pontok felét, és amikor végre agresszívvá vált a védekezés, a csapdákból szerzett labdákkal jöttek a várt kosarak is. Érthetetlen, miért kellett erre a mentalitásra két és fél negyedet várni, de legalább a záró felvonásra ismét nyílt lett a meccs.

Sőt, úgy tűnt, ezzel a fordulattal nem tud mit kezdeni a dícséretesen küzdő, de játékban sematikussá, tanácstalanná váló ellenfél, amelyben a kulcsjátékosok egyénieskedni kezdtek. Kivéve Hendleint, aki továbbra sem hagyott veszni egyetlen esélyt sem. Ő sem akadályozhatta meg, hogy a hajrára már Alba-előnnyel érkezzenek a felek, az utolsó két percen belül a négypontos vezetés már-már perdöntőnek tűnt. Nem lett az, mert eladott labdából közelebb jött, majd egyenlített, és pontosan egy támadásidővel a vége előtt Hendlein sokadik visszapöcizett labdájával (kizárás...?!) ismét vezetett az ellenfél! Az utolsó támadásban háromszor szerezhetett volna ksoarat az Alba, de Banks triplája, majd Lee ismétlései is leszédültek. Kétségtelen, itt szerencséje volt a Kaposvárnak, ám a meccs egésze alapján megszolgálta a győzelmet, amely főleg a két csapat első félidei, és a harmadik negyed zömében tapasztalható netalitás-különbségének köszönhető.

Nem először fordul elő az Albacomp közelmúltbeli történelmében, hogy január elején bentragad a rajtnál, a kései ébredés következményeit most még nem látjuk - bár az sejthető, hogy a hazai pályán elvesztegetett pontokat a mostaninál sokkal jobb játékkal sem biztos, hogy lehet pótolni.