Egyszerre van könnyű és nehéz helyzetben az Albacomp a szombathelyi rémálomszerű vereség után. Könnyűben, hiszen az előző fordulóhoz képest szinte csak jobb jöhet, még egyszer nem játszhat annyira gyengén a csapat - és nehézben, mert igazán csak egy győzelemmel ellensúlyozhatná a múlt szombati zakót a táblázaton, viszont győzni Pécsen sem egyszerű. 

Az "Ivkovics-éra" után sokan féltették a PVSK-t, amely nemcsak szakmai igazgatóját, hanem a "füttyszavára" őt követő négy játékosát is elvesztette, ráadásul állítólag mindezt az anyagi lehetőségek beszűkülése idézte elő. Ehhez képest a Kmézics Zorán által felkészített, több fiatalt is bátran bevető pécsiek megnyerték a Szuperkupát, Pakson verve a bajnokságban még hibátlan ASÉ-t, és nem vallottak szégyent a szezon további meccsein sem. Igaz, ritka balszerencsések voltak mostanában, hiszen előbb kétszeri hosszabbításban kaptak ki hazai környezetben egykori mesterük új csapatától, a Kecskeméttől, majd még kisebb különbséggel, egyetlen ponttal a bajnokság egyik fő esélyesének számító Szolnok otthonában. Ez utóbbi vereség persze akár erejük bizonyítéka is lehet, hiszen vélhetően nem sokan fogják hasonlóan megszorítani a Tiszaligetben az Olajt - ráadásul szemtanúk szerint egyáltalán nem a jobb, csupán a szerencsésebb csapat nyert azon a meccsen.

Úgyhogy szinte biztos, a rossz sorozat megszakításában bíznak most Baranyában, és valljuk be, ha egy csapat minimálisan kap ki Szolnokon, az joggal bízhat benne, hogy otthon elintézi az előző fordulóban vajmi keveset mutató ellenfelét... Meglepetést kellene tehát szerezniük Hanga Ádáméknak, márpedig a Lauber Dezső Sportcsarnokban nyerni még jó formában lévő, éllovas Albacompnak is ritkán sikerült korábban. A mostani Pécs sem lesz könnyebb ellenfél a korábbiaknál, még ha el is veszítette Wittmannt, Benczét, Dénest és Tóthot. A szigorú mester, Kmézics Zorán erős kézzel tartja a gyeplőt, s a bizonyítani vágyó, nagyobb lehetőséget most először kapó ifjak, valamint a rutinosabb társaik, köztük a légiósok fegyelmezetten tartják magukat a taktikájához. A pontokért főleg a külföldi kontingens felel, Helbich, Vay, Bojovics és Ross egyaránt tíz pont fölött átlagol eddig, de oda kell figyelni a jó szezont futó Lakatosra, valamint a bátran vállalkozó Hosszúra, Eilingsfeldre, Rujákra is - és hát, kár lenne tagadni, centereink halványabb produkciója alapján Czigler is okozhat gondokat...

A lényeg persze - ha már a mieink eddigi teljesítménye került szóba -, hogy megfelelő hozzáállással, harcossággal, és a Szombathelyen látottnál sokkal keményebb védekezéssel nem reménytelen vállalkozás egy vendégként elért siker Pécsen. De csapatként sokkal többet kell nyújtani, nemcsak a védőmunkában. Eddig is egyértelmű volt, hogy támadásban lehet erősebb az Alba, legutóbb viszont már úgy tűnt, a rengeteg kapott pont az előre játékban is demoralizálja a csapatot. A héten taktikailag és mentálisan is frissíteni kellett Szrecsko Szekulovicsnak, reméljük, a péntek esti meccsen az derül ki, sikerrel tette. Nyilván minden játékost kínosan érintett a Falco elleni kudarc, itt az alkalom, hogy bizonyítsák Radovicsék, többre képesek az ott látottnál. Ráadásul a Pécs olyan ellenfél, amellyel szemben nem kiugró egyéni teljesítmények, hanem összefogás és csapatmunka kell a győzelemhez, tehát nem várunk csillogást, elég lesz az alázatos meló.
Olyan szezonban, ahol megjósolhatóan meg kell szenvedni minden egyes győzelemért, dupla értéke lehet egy idegenbeli sikernek, pláne most, hogy a padlóról kell felállnia, és ezzel tekintélyét megőriznie a néhány napja kiütött Albacompnak. Mert a sűrű mezőnyben is könnyű leszakadni, főleg, ha a riválisok önbizalommal telve léphetnek pályára a könnyű ellenfélnek tartott fehérváriakkal szemben.
Most kell megmutatni, hogy mint másfél évtizede soha, most sem "préda" senkinek az Albacomp.