A rosszul sikerült pécsi meccs után nem lehet más a cél, mint visszatérni a győzelmi ösvényre: tiszta fej és a képességeknek megfelelő teljesítmény vezet oda.
Minden mutatóban, ami mérhető, alulmaradtunk Pécsen az első félidőben, de talán rosszabb, hogy olyanban is, ami nem írható le a számok nyelvén. Mintha nem pörgött volna fel a csapat a téthez illő fordulatszámra, így megint futni kellett az eredmény után, és vereség lett a vége. A további fejlődés és előrelépés szempontjából persze még nem is baj, ha néha ráébredünk, milyen kevésen múlhat akár egy simának gondolt párharc kimenetele is. Ha nem használjuk a fejünket, minden ellenfél legyőzhet - ez igaz egyetlen meccsre, és persze folyamatában az egész sorozatra is. A fiúk remélhetőleg használják: levonják a tanulságokat, és úgy játszanak kedden, ahogy az alap- és középszakasz győzteséhez illik.
Így se lesz könnyű, mert láthattuk, hogy egységes csapat a Pécs, amely képes kihasználni, hogy komoly terhek nélkül játszhat. Tőlük csodát talán csak a legfanatikusabb híveik várnak, és az első meccs után nem is tűnt úgy, hogy józan ítélőképességgel nézve benne van a nagy meglepetés a párharcban. A másodikon jobban dobott a PVSK, és ez, meg az Alba támadásainak hibái, a szörnyű dobószázalék el is rendezte a mérkőzést. Egyértelmű, miben kell javulni, de nem kicsit, mert most már egy várszemet kapó ellenfél érkezik, amely önbizalmat meríthetett a győzelméből. Olyan találkozó következik, amelyen az sem lesz mindegy, mikor és mekkora előnyt tud építeni valamelyik csapat - ilye mnkor már ott vannak az előzmények is a fejekben.
A számunkra ideális forgatókönyv, ha a meccs elején ellentmondást nem tűrően érzékeltetjük, Fehérváron nem ismétlődik meg a pécsi "csoda". Azért még mindig az Alba az esélyes, a több lábon álló, több poszton jobb játékost felvonultató fél, és ha a fejekben is rend van, ezt érzékeltetni is tudja. A védekezés stabilitása legalább olyan fontos, mint a jó dobószázalék, mert elbizonytalanítani a reménykedő ellenfelet nem sok dobott, hanem kevés kapott ponttal lehet igazán. Mi csak tudjuk, velünk is ez történt Pécsen... Ha pedig a jó kezdés megvan, a szurkolói támogatással együtt már igen erős alapra építhet a csapat, amelynek megvan a rutinja az éles helyzetek megoldására is.
Ha ugyanis nem sikerül korán dönteni, jöhet olyan dramaturgia is, amelyben a higgadtság ér majd legtöbbet. És persze ennek nem ellentmondva: a szív, a küzdőképesség. Ez a playoff, senkit ne lepjen meg, ha harcolni kell a sikerért. Tud az Alba azt is, Pécsen is megtette, nem jól játszva, de kaparva a végjátékban. Itthon ennek erejét a közönség megduplázhatja, és jöjjenek is minél többen, mert bármelyik koreográfia szerint is alakul a mérkőzés, az előzméyek alapján úgy tűnik, langyos, unalmas játszadozás biztos nem lesz. Ha Brandon Wood tartja "góllövő" formáját, Keller Ákosék a palánk alatt érvényesítik az erőfölényt, Ronald Moore pedig felveszi a varázspálcát, akkor meglesz a második győzelem - az is a rájátszás lényege, hogy mindegy, hány pontos.