A szokásos rituálék - írnánk, ha nem keleltt volna rájuk ennyit várni. Már szinte felejtettük, és van fehérvári szurkoló, aki talán még nem is tapasztalta, milyen a diadal érzése, amikor minden nyavalya, ellenérzés, félelem megszűnik, és lehet önfeledten ünnepelni. A paksi sportcsarnokban megtörtént mindaz, aminek kell: a szurkolók és a csapat boldog összeborulása, kórusok, pezsgőlocsolás. Jutott a gratulációból mindenkinek, masszőrtől tecnikai vezetőig. A játékosok átvették az aranyérmet, Jarrod Jones a négyes döntő MVP-jének járó serleget, Ronald Moore az Alba legjobbjának járó különdíjat - végül aztán fel lehetett emelni a Magyar Kupát is. A vándorserlegre oda lesz gravírozva az Alba Fehérvár neve is - Albacompként 2000-ben történt ilyesmi utoljára.

 

A boldog hazaút részleteivel mindenki tisztában lehet. A buszokról vidám és nem feltétlenül szomjas szurkolók és játékosok kászálódtak le éjfél után Fehérváron. Már várták őket, a kivilágított Városházán Székesfehérvár prominensei fogadták a csapatot, de nyitva állt a kapu a szurkolóknak is. Cser-Palkovics András polgármester, mint régi kosárszurkoló, látható élvezettel vett részt a minden protokolltól mentes eseményen, elárulta, hirtelen azt sem tudta, kinél van a Városháza kulcsa.  A szurkolók az összes rigmusukat előadták a tanácsterem folyosóján, ez azért zajosabb volt, mint egy közgyűlés, de ki bánta? Végre megérkezett a csapat is, az Országalmánál nagy üdvrivalgás és persze újabb pezsgők fogadták.

 

Nem maradhatott el az ilyenkor szokásos "erkélyjelenet" sem, az Alba szerelmesei lentről csodálták a hőseiket, akik a Városháza emeletéről integettek. Bódi Feri nyakán még ott lógott a Pakson levágott háló, és a kupától sem volt hajlandó megszabadulni, mint kisgyereket úgy ölelte magához. "Hosszú pályafutásom első serlege, bevallom, nagyon sok mindenért elégtételt jelent és kárpótol, csodálatos érzés, hogy megszereztük" - mondta meghatottan a kapitány. Szabó Zsoltnak is fülig ért a szája, jó rekedten számolt be róla, hogy neki is ez az első kupagyőzelme, amit, hogy kicsit a szakmáról is szó essen, főleg védekezésével szerzett meg a csapat. Braniszlav Dzuniccsal akár ott helyben megint le lehetett volna vezetni az egész döntőt, már szó esett kicsit a jövőről is (szerdán megint Szolnok!) de emeljük ki itt csak egy godnolatát: "Legfontosabb jelen pillanatban, hogy Fehérvárnak ilyen csapata van, ez nagyszerű".

 

A város első embere rövid beszédben gratulált a fiúknak, mint mondta, óriási tettet vittek véghez. "Ezt a nagyon erős Szolnokot 54 ponton tartani fantasztikus, egyben remélem, egyszer még 50 alatt is sikerül" - viccelődött a polgármester, aki igazi fehérváriként le sem tagadhatná, hogy a Szolnok legyőzése különösen jó érzés. Halm Rolland szakosztály-igazgató pedig éppen a  városnak köszönte meg, hogy a többi nagy támogatóval együtt folyamatosan ott áll a csapat mögött - enélkül az ilyen sikerek elképzelhetetlenek lennének.

 

Az amerikaiak láthatóan jól érezték magukat a patinás épületben, de lassan azért oszlott a társaság (persze aligha hazafelé vette mindenki azonnal az irányt...), a közös fotók elkészültek - nem először esett meg, hogy a Városházán ünnepeltünk egy nagy kosársikert. Nagyszerű alkalom a mostani siker a fiataloknak is, hogy ráérezzenek, milyen egy diadal pillanatában együtt lenni, az Alba közösségéhez tartozni. És aki átélte, szívesen ismételné - igaz, a közeli jövőről a felejthetetlen kupadöntő éjszakáján még nem esett szó...

 

Fotó: bb1.hu